Aranyküllő

Aranyküllő
Tojó
Hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Coraciimorphae Csoport: Eucavitaves Csoport: Cavitaves Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Alrend: Pici Alrendág: Picides Család: Harkályfélék (Picidae) Alcsalád: Harkályformák (Picinae) Nemzetség: Picini Nem: Colaptes Vigors, 1825 Alnem: Colaptes Faj: C. auratus
Tudományos név
Colaptes auratus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Cuculus auratus Linnaeus, 1758 Picus auratus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területe (a sárga a nyári, a kék a téli és a zöld az állandó szállásterülete)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Aranyküllő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyküllő témájú médiaállományokat és Aranyküllő témájú kategóriát.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

Alaszka és Kanada erdeinek északi határától egészen a Mexikói-öbölig és a Nagy-Antillákig honos. Elterjedési területén nagy számban fordul elő.

Az Amerikai Egyesült Államok Alabama államának hivatalos madara, mely becenevét, az „Aranyküllő állam” („Yellowhammer State”) elnevezést róla kapta.

Alfajai

• Colaptes auratus auratus (Linnaeus, 1758) – Sziklás-hegység keleti részén
• Colaptes auratus cafer (Gmelin, 1788)
• Colaptes auratus chrysocaulosus Gundlach, 1858
• Colaptes auratus collaris Vigors, 1829
• Colaptes auratus gundlachi Cory, 1886
• Colaptes auratus luteus Bangs, 1898
• Colaptes auratus mexicanus Swainson, 1827
• Colaptes auratus nanus Griscom, 1934
• †Colaptes auratus rufipileus Ridgway, 1876

A mai rendszerezés szerint, a korábban alfajnak vélt Colaptes auratus mexicanoides-t önálló faji szintre emelték, Colaptes mexicanoides Lafresnaye, 1844 néven.^[2]

Megjelenése

Testhossza 32-33 centiméter. Háta barna, fekete csíkos mintázatú. Hasoldala aranysárga, fekete pöttyökkel, tarkóján piros sáv látható. Merev tollai segítik a támaszkodást. Alfajtól függően fekete vagy vörös bajuszsávja van. Lába erős, meg tud vele kapaszkodni a fatörzseken. Négy ujja van, melyeken erős karmok helyezkednek el. Csőre hosszú, hegyes és erős, alkalmas a fészekodvak kivájására és a táplálékkeresésre. A tojó kinézete a bajuszsáv hiányától eltekintve megegyezik a hímével.

Életmódja

Faodvakban fészkel és általában a talajon keres táplálékot. Tápláléka rovarok, főként hangyák, bogyók, csonthéjas termések és gyümölcsök.

Szaporodása

Az ivarérettséget egyévesen éri el. A költési időszak tavasszal van. Évente egyszer költ. A fészekalj 5–10 fehér tojásból áll. Ezeken mindkét szülő 14–16 napig kotlik. A fiatal madarak 25–28 nap után repülnek ki, de még egy hónapig a szülőkkel maradnak.

Jegyzetek

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
• A Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
• Az ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
• A védett fajok listáján északi hangyászküllő néven szerepel. [2009. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 112.