Bánffy Béla

Bánffy Béla

Született	1831. október 23. Kolozsvár
Elhunyt	1888. november 20. (57 évesen)^[1] Szeged
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	főispán (1867. május 1. – 1872. február 9., Kraszna vármegye) magyarországi parlamenti képviselő (1869. október 16. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1884. május 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.) magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1888. november 18.)
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Losonczi báró Bánffy Béla (Kolozsvár, 1831. október 23. – Szentmihálytelek, 1888. november 20.) a képviselőház alelnöke.

Élete

Édesapja Bánffy Miklós főispán, főpohárnok, édesanyja Wesselényi Katalin volt. 11 éves korában a kolozsvári református kollégiumba került és ott tanult 1848-ig. Ekkor beállt a nemzetőrök közé. Karl von Urban 1848. szeptember 18-i Kolozsvár elleni támadásakor Baldácsy Antal Debrecenbe küldte többedmagával, s bár Mészáros Lázár hadügyminiszternél jelentkezett honvédnek, Csány László miniszter alatt tiszteletbeli fogalmazó lett a közlekedési minisztériumban. A szabadságharc után hazament. Amikor 1860-ban Mikó Imre gróf Erdély kormányzója lett, őt kormányszéki titkárrá nevezte ki. Anton von Schmerling alatt gróf Mikóval együtt leköszönt, és visszavonult vidéki birtokára. Az erdélyi ügyekről a bécsi Debatte-ba írt cikkeket, amiért a hatóság zaklatását kellett elviselnie. Ekkor Szilágy vármegyébe költözött, és itt élt. 1865-ben Kraszna vármegye főispánjává nevezték ki, mely pozíciójáról 1872-ben köszönt le. 1876-tól a képviselőház tagja volt, amely 1884-ben alelnökké is megválasztotta.

Művei

Írt a Vadász- és Versenylapba (1867), utolsó éveiben a Pesti Hírlap vezércikkírója volt.

Önálló munkája:

A közigazgatás reformjához négy czikk. Budapest, 1880. (Különnyomat az Ellenőr 1879. 334. 380. 431. és 442. sz.-ból.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy Béla témájú médiaállományokat.

Származása

Bánffy Béla ősei

16. Bánffy Farkas

8. Bánffy Mihály

17. Bagossy Erzsébet

4. Bánffy Pál

9. Kemény Terézia

2. Bánffy Miklós

5. Gányi Erzsébet

1. Bánffy Béla^[2]

24. Wesselényi Ferenc

12. Wesselényi Farkas

25. Rhédey Zsuzsanna

6. Wesselényi István

13. Bethlen Júlia

3. Wesselényi Katalin^[3]

7. Kemény Rozália

Jegyzetek

↑ Béla Miklós Bánffy, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=1897
↑ Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
↑ Miroslav Marek: Wesselényi 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. április 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
Rövid életrajza: Sturm Albert (szerk.): Új országgyűlési almanach 1887–1892. Budapest, 1888. 173–174. oldal