BT–7

BT–7
A BT–7 második sorozatának egyik példánya
Típus	könnyűpáncélos
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Szolgálatban	1935–45
Gyártó	Malisev Gépgyár
Gyártási időszak	1935–40
Gyártási darabszám	2700[1]
Háborús részvétel	Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, Lengyelországi hadjárat, Barbarossa hadművelet
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	5,66 m
Szélesség	2,29 m
Magasság	2,42 m
Tömeg	13 900 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	6–22 mm
Elsődleges fegyverzet	20–K típusú 45 mm-es harckocsiágyú
Műszaki adatok
Motor	450 lóerős Mikulin M–17
Sebesség	72 km/h
Hatótávolság	250/150 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BT–7 témájú médiaállományokat.

A BT–7 a BT-sorozat utolsó szovjet lovassági harckocsija volt , amelyet 1935 és 1940 között nagy számban gyártottak. Könnyű páncélzatú volt, de akkoriban meglehetősen jól felfegyverzett, és sokkal jobb mobilitású volt, mint egyéb kortárs harckocsik. A BT–7 utódja a híres T–34 közepes harckocsi volt, amelyet 1940-ben vezettek be, amely felváltotta az összes akkoriban hadrendben lévő szovjet gyors, gyalogsági és közepes harckocsit.

Története

A BT–7-nek jellegzetes tulajdonsága volt, hogy nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenetlenségek felett. Ez a tulajdonság később szándékos ugrások kivitelezéséhez vezetett. A tereptől és a felépített ugrórámpától függően a BT–7 akár 20 méterre is el tudott ugrani. A szándékos ugrások technikáját a Legfelsőbb Parancsnokság is jóváhagyta, és szabványos eljárásként rögzítette, amit harci körülmények között is végre kell hajtani. A BT–7-est a japánok ellen a mandzsúriai harcokban alkalmazták először az 1930-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni téli háborúban 1940-ben. A típus karrierje a német inváziót követően, 1941-ben Európában véget ért, ám az ázsiai front megnyitásakor újra bevetették.

Fejlesztés

A BT–7 szovjet könnyű harckocsi, a BT-sorozatú gyorsharckocsik (Быстроходный танк – Bisztrohodnij tank) harmadik modellje. A BT–5 továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934–1935-ben kezdték meg. A harckocsin már megjelent a csonkakúp alakú torony, az M–17-es (BMW-motor másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V–2-es dízelmotor egy korai változatával szerelték fel BT–7-eseket, és BT–7M jelzéssel 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dízelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegített a Repülőgépmotorok Központi Intézete (CIAM) is. A tesztek kielégítőek voltak, és a motort V–2 jelzéssel alap harckocsimotorként rendszeresítették a Vörös Hadseregben. 1937-ben egy új tervezőcsapat alakult a KhPZ-ben, hogy megalkossák a BT tankok következő generációját. Kezdetben Mihail Koskin, majd halála után Morozov volt a főtervező. A csapat két prototípust épített. A könnyűt "A-20"-nak hívták. Az erősebben felfegyverzett és páncélozott BT-származék, az A-32 egy "univerzális harckocsi" volt, amely az összes T–26 gyalogsági harckocsit, BT lovassági harckocsit és T–28 közepes harckocsik. Egy ilyen terv ellentmondásos volt, de a harckocsi teljesítményével kapcsolatos aggodalmak a német villámháború fenyegetése miatt egy még erősebben páncélozott változat, a T-34 közepes harckocsi gyártásának jóváhagyásához vezettek.

Útközben fontos technikai fejlesztést jelentett a BT-IS és BT-SW-2 próbapadi járművek, amelyek a döntőt páncélzatra koncentráltak. Ez az elgondolás bizonyítása közvetlenül vezetett a T-34 páncélzatának elrendezéséhez. A BT alvázat a műszaki segédjárművek és a mobilitást vizsgáló járművek alapjaként is használták. Egy híd-vető változat egy T-38 toronnyal rendelkezett, és egy hidat indított el kis réseken keresztül. Az RBT-5 egy pár nagy tüzérségi rakétavetőt hordozott, a torony mindkét oldalán egyet-egyet. A BT harckocsikon számos rendkívül széles lánctalpas kivitelt próbáltak ki, köztük furcsa módon fából készült „hócipőket”.

A „KBT-7” egy teljesen modern páncélozott parancsnoki jármű volt, amely a második világháború kitörésekor a prototípus stádiumában volt. A tervezést a háború miatt nem folytatták.

Az 1936-os kijevi katonai parádén mutatták be a külföldi katonai megfigyelőknek több száz BT harckocsi felvonulásával. A nézők között a Brit haderő képviselői is ott voltak, akik felismerték az újítás alkalmasságát. Ezután a A brit cirkáló tankokon megjelentek, elsőként Cruiser Mk III-tól kezdve. A BT harckocsi páncéltestének elülső páncéljának hegyes formája a brit Matilda tank kialakítását is befolyásolta.

Harci tapasztalat

A BT harckocsik szolgálatot teljesítettek a második kínai-japán háborúban , a spanyol polgárháborúban , a khalkhingoli csatákban (más néven Nomohan-incidens), a finnországi téli háborúban és a második világháborúban .

Spanyol polgárháború

A spanyol polgárháborúban (1936–1939) egy 50 fős BT-5-ös ezred harcolt a republikánusok oldalán . A Szovjetunióban kiképzett Nemzetközi Brigádok tagjai és néhány szovjet tankista álltak . Első harcuk 1937. október 13-án a zaragozai offenzíva során katasztrofális volt: 13 harckocsi elveszett rossz taktika miatt. Később, 1937 decembere és 1938 februárja között további 12 ember veszett el a Teruel-i csata során . Néhány elfogott BT-5-öt a nacionalista oldal is használt .

Kínai-Japán háború

A Kínai Nacionalista Hadseregnek négy BT-5-öse volt, amelyek a Japán Birodalmi Hadsereg ellen harcoltak a második kínai-japán háború alatt (1937–1945).

Khalkhin Gol-i csata

Az 1939 májusától szeptemberig tartó Khalkhin Gol-i csaták (más néven Nomonhan-incidens) során a BT harckocsikat könnyen megtámadták a japán „közeli” csapatok ( tankgyilkos osztagok), amelyek: páncéltörő fegyverek helyett – benzines ( benzin ) palackokkal felfegyverkezve (később „ Molotov-koktéloknak ”nevezték el). A BT-5-ös és BT-7-es, amely 38 °C-nál magasabb hőmérsékleten üzemelt a mongol síkságon, könnyen kigyulladt, amikor egy Molotov-koktél meggyújtotta benzinmotorjaikat . Georgij Zsukov Sztálin eligazítása során az egyik "pontosítója" volt , hogy "...BT tankjai kissé tűzveszélyesek voltak..." Ezzel szemben sok japán harckocsi-legénység tartotta jónak a szovjet 45 mm-es 20K M1932 harckocsiágyút megjegyezve: "...amint meglátták egy orosz fegyver villanását, észrevettek egy lyukat a tankjukon, hozzátéve, hogy a szovjet lövészek is pontosak voltak !"

A Khalkhin Gol-i csaták után a szovjet hadsereg két táborra szakadt; az egyik oldalt a spanyol polgárháborús veteránok , Pavel Rychagov , a szovjet légierő tábornoka , a szovjet páncélszakértő Dimitry Pavlov tábornok és Sztálin kedvence, Grigorij Kulik marsall , a tüzérségi igazgatás főnöke képviselte . A másik oldalt a Khalkhin Gol veteránok alkották, akiket Zsukov és Grigorij Kravcsenko tábornok vezettek a szovjet légierőtől. A Khalkhin Gol-nál folytatott „első valódi, hatalmas méretű, harckocsikat, tüzérséget és repülőgépeket használó orosz háború” tanulságait figyelmen kívül hagyták.

Téli háború

A Finnország elleni 1939–1940-es téli háborúban a BT-2, BT-5 és BT–7 harckocsik kevesebb sikert értek el a finn hadsereg erőivel szemben, mint a japánok ellen Khalhkin Gol-nál.

Második világháború

1941 júniusában, a Barbarossa hadművelet kezdetén a BT–7 volt a szovjet hadsereg fő lovassági harckocsija. A harckocsik veszteségei magasak voltak, több mint 2000 BT–7 sorozatú harckocsit veszítettek az első 12 hónapban a keleti fronton. Az invázió előtt további százakat tettek mozgásképtelenné a rossz karbantartás, és ezeket el kellett hagyni, amikor a szovjet erők kelet felé vonultak vissza. A BT–7-et a Vörös Hadsereg páncélozott és gépesített erői üzemeltették szinte az egész háború alatt, de 1941 után jelentősen lecsökkent darabszámban.

1942. november 1-ig 32 BT–7 harckocsit foglaltak el a román erők.^[2] BT–7 sorozatú harckocsit továbbra is használtak a szovjetek a Távol-Keleten, a japán erők ellen, amelyekből hiányoztak német szövetségeseik nehéz harckocsijai. BT–7 harckocsikat alkalmaztak a japán erők ellen a Khalkhin Gol-i csatákban 1939-ben és a mandzsúriai stratégiai offenzív hadműveletben 1945-ben.

Műszaki paraméterek

Lásd még

• Panzerkampfwagen I
• Fiat L6/40
• 7TP

Galéria

• 
  BT–7 tank.
• 
  Kilött szovjet BT–7 tank 1941-ben.

Jegyzetek

Források

• Tim Bean–Will Flower: Szovjet harckocsik a II. világháborúban – Sztálin páncélos csodái, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2004, ISBN 963-9329-83-5
• A világ tankjai. London: Cassell (1972). ISBN 978-0-304-36141-0 
• Coox, Alvin. Nomonhan; Japan Against Russia, 1939, 2 volumes, Stanford, CA: Stanford University Press (1985). ISBN 978-0-8047-1160-9 
• Goldman, Stuart D.. Nomonhan, 1939; A Vörös Hadsereg győzelme, amely formálta a második világháborút. Annapolis, MD: Naval Institute Press (2012). ISBN 978-1-59114-329-1 
• Szovjet harckocsik és harcjárművek a második világháborúban. London: Arms and Armour Press (1984). ISBN 978-0-85368-606-4 
• Zaloga, Steven J.. BT Fast Tank: A Vörös Hadsereg lovassági harckocsijai 1931-1945, New Vanguard 237 (2016. augusztus 25.). ISBN 9781472810656 

Külső linkek

• Salvage of BT-7 tank from Neva river
• BT tanks, BT tanks in museum and monuments
• Detailed article about early history of BT tanks automatically translated from Russian