Chevra Kadisa

A Chevra Kadisa (héberül: חֶבְרָה קַדִּישָׁא, magyarul: Szentegylet) a zsidóság egyik legősibb intézménye, amelynek gyökere a Talmud koráig (Kr. u. 2–6. század) nyúlik.

Általánosan

Fő feladata a halottak eltakarítása a hagyományos szokások szerint. Ennek megfelelően a temető a Chevra tulajdona és a temetésekre vonatkozó eljárások tartoznak a hatáskörébe. Ezzel azonban az egylet rendszerint még nem merítette ki munkakörét, mert legtöbbször betegeket és szegényeket is támogatott, nagyobb hitközségekben általános kultúrtörekvéseket is. Olyan fontosnak tartották a Chevra intézményét, hogy létesítését az érvényben levő vallástörvények írják elő és működését a Sulchán Áruch (16. századi zsidó törvény- és szertartásgyűjtemény) szabályozta. Minden hitközség vallásos kötelessége, hogy alakulása után alakítsa meg mindjárt a Chevrát is.[1]

Magyarországon

Magyarországon sok Chevra évszázados múltra tekinthet vissza, a 20. század elején legnagyobb a Pesti Izraelita Hitközség keretében működő ilyen intézmény volt, amely széleskörű filantrópiát is művelt. A Chevra kötelékébe való felvétel ünnepélyes formák között megy végbe.[1]

A Chevra kérésére létesült 1891-ben a Kozma utcai izraelita temető,[2] a mai Magyarország legnagyobb (és egyébként használatban is lévő) zsidó temetője.

Érdekesség, hogy 1903-tól a neves építész, Lajta Béla töltötte be a Pesti Chevra Kadisa megbízásából a pesti zsidó temetők műszaki felügyelőjének tisztét, így számos alkotása kifejezetten a funerális építészet területén (Salgótarjáni utcai zsidó temető, Kozma utcai izraelita temető) jelenhetett meg.[3]

A Chevra építtette Budapesten a Gyógyíthatatlan betegek otthonát (Szeretetház) (ma: Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet, Amerikai út 57., tervezte: Lajta Béla),[4] a Menedékház és Felnőtt Vakok Otthona (ma: Mazsihisz Szeretetkórház, Amerikai út 53-55., tervezte: Lajta Béla),[5] illetve az Aggok Menházát (ma: Uzsoki Utcai Kórház Krónikus és Rehabilitációs Belgyógyászati Osztályai, Hungária krt. 167., tervezte: Freund Vilmos).[6]

A zsidó vallású emberek temetését napjainkban is a Chevra végzi Budapest területén.[7] Megjegyzendő azonban, hogy a közismert, neológ zsidó temetők mellett létezik egy működő ortodox temető is Budapest területén (Gránátos utcai izraelita temető), amelynek a többitől független, saját, 1883-ban alakult Ortodox Chevra Kadisája van.[8]

Képtár

  • Gyógyíthatatlan betegek otthona (Szeretetház)
    Gyógyíthatatlan betegek otthona (Szeretetház)
  • Mazsihisz Szeretetkórház
    Mazsihisz Szeretetkórház
  • Aggok Menháza
    Aggok Menháza

Jegyzetek

  1. ↑ a b Zsidó lexikon, i. h.
  2. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891. 858/1891 közgyűlési határozat p. 18.
  3. ↑ https://zsidotemeto.nori.gov.hu/lajta-bela
  4. ↑ https://lajta.bparchiv.hu/hu/alkotasok/pesti-chevra-kadisa-szeretethaza
  5. ↑ https://lajta.bparchiv.hu/hu/alkotasok/pesti-chevra-kadisa-menedekhaza-es-felnott-vakok-otthona
  6. ↑ P. Brestyánszky Ilona: Budapest zsinagógái, Ciceró Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-539-251-6, 97–98. o.
  7. ↑ Miklósi, i. m.
  8. ↑ https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/

Források

Egyéb irodalom

  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Szentegylet
  • Kis Diána: A zsidó közösségek főbb szociális és egészségügyi vívmányai In: Kultúra és közösség, 12. évf. 2. sz. (2021)
  • Miklósi Gábor: Fekete temetések és sikkasztásgyanú a zsidó temetőben (index.hu, 2011. nov. 30.)
  • Zsidóság Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap