Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar

Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Mumbai, India)
Világörökség
Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar(Mumbai, India)
Adatok
Ország	India
Világörökség-azonosító	945
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II; IV
Elhelyezkedése
Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar Pozíció India térképén
é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″18.9398, 72.835518.939800°N 72.835500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar témájú médiaállományokat.

Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar
A Csatrapati Sivádzsi pályaudvar homlokzata
Cím
Ország	India
Hely	Mumbai,  India
Névadó	Shivaji Bhonsle (ember)
Állomáskód	ST
Műemlékvédelmi besorolás	UNESCO világörökségi helyszín (2004–, (ii), (iv)) Heritage inventory of Indian Railways
Építési adatok
Építés éve	1878 - 1888
Építési stílus	neogótika
Építész(ek)	Frederick William Stevens Axel Herman Haig
Felhasználási terület	vasúti pályaudvar
Tulajdonos	Indian Railways
Üzemeltető	Mumbai CR railway division
Peronnal rendelkező vágányok száma	18
Része ennek	Mumbai Suburban Railway
Szomszédos állomások	Masjid railway station (Kasara railway station, Khopoli railway station, Central Line) Masjid railway station (Goregaon railway station, Panvel railway station, Harbour line)
Időzóna	Indian Standard Time
Vasútvonalak
Central Line Harbour line Howrah–Nagpur–Mumbai line Mumbai–Chennai line
Elhelyezkedése
Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar Pozíció India térképén
é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″18.9398, 72.835518.939800°N 72.835500°EKoordináták: é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″18.9398, 72.835518.939800°N 72.835500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Maráthi írással: छत्रपती शिवाजी टर्मिनस, magyaros átírásban: Cshatrapati Sívádzsi Tarmínasz, angol átírásban: Chhatrapati Shivaji Terminal) India legforgalmasabb vasúti fejpályaudvara Mumbaiban. Az ország 16 vasúti zónájából ez bonyolítja a legnagyobb forgalmat. Mumbai több elővárosi vonala is itt halad át, ami a távolsági vonatok mellett a forgalom zömét adja. A pályaudvar 1878–1888 között épült, egyik kiemelkedő példája a 19. század végi brit vasúti építészetnek. A viktoriánus neogótikus stílus, a hagyományos indiai díszítőelemek keveredése jellemzi, ez egészül ki a korszerű technikai megoldásokkal. Az állomás mai nevét 1996 márciusában kapta. Ismert még egyszerűen VT (vagy CST / CSTM). 2004 óta világörökségi helyszín. Az épület Mumbai jelképévé vált.^[1][2]

Mumbai az egyik legnagyobb kereskedelmi és kikötőváros az indiai szubkontinensen, jelentős a Brit Nemzetközösségen belül is.^[3]

A BBC 2013-ban beválasztotta a világ tíz legszebb vasútállomásai közé.^[4]

Története

A pályaudvar meghatározó szerepet töltött be Mumbai kialakulásában. Mumbai volt a gyarmatosítók egyik parti előőrse a hindu Nyugat-Indiában, először a portugálok telepedtek meg ezen a helyen, majd 1661-ben brit kézre kerül. 1667-től a Brit Kelet-indiai Társasághoz tartozott, ez a társaság a volt a felelős a brit fennhatóság alatt álló India kereskedelmi fejlődésért. A városba kereskedők érkeztek, a hajóépítő ipar és a gyapotkereskedelem virágzott. A kereskedelem fejlődéséhez nagyban hozzájárultak az épülő vasútvonalak, melyek India belső területeit kötötték össze a kikötővárossal. 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitása tovább növelte Mumbai jelentőségét.

A város reprezentatív nagyvárossá fejlődött. A mocsaras területeket lecsapolták, erőteljes építkezés indult meg, nagy viktoriánus középület-együttes jött létre a tengerparton. A leginkább figyelemre méltó az épületek közül ez a pályaudvar, akkori nevén Viktória pályaudvar (Victoria Terminus). Nevét Viktória királynőnek köszönheti. Hivatalosan ő nyitotta meg a pályaudvart az Arany Jubíleumon, 1887-ben.

Az épületet Frederick William Stevens (1848-1900) tervezte. Eredetileg kizárólag a pályaudvar és a közigazgatási hivatalok készültek el. A neogót stílusú pályaudvar 1878-1888 között épült. A vasúttársaság később számos kisegítő épületet épített hozzá, melyet úgy alakított ki, hogy harmonizáljon a fő épülettel. 1929-ben a fővonali forgalom ellátására új állomás épült. Az eredeti épület még mindig használatban van, az elővárosi forgalomban használják, több mint 3 millió ingázó fordul itt meg naponta. A pályaudvaron kapott helyet a vasúttársaság központja is.^[3]

Az épület jellemzői

Ez a fejpályaudvar egyike az első – és egyben a legjellemzőbb – példája az indiai viktoriánus építészetnek, ahol az ipari forradalom technológiája összeolvadt a neogót stílussal. Ez a stílus elfogadható volt az európai és az indiai ízlés számára, összeegyeztethető azzal a színes és a díszes jelleggel amit a mogul és a hindu építészet a szubkontinensen mutatott. A épület égbe törő vonalvezetése a tornyokkal, a hegyes boltívek és excentrikus alaprajzú terek közel állnak a hagyományos indiai palota építészethez is.

Az épület központi kupolás szerkezete és a mély platformos vonatcsarnok együtt biztosítja a vázát az épületnek. Kupolája fecskefarkas központosító bordák nélkül készült, ami a korszakra jellemző. A belső térben így egy sor nagy terem jöhetett létre, magas mennyezettel. Ez alapvetően egy közlekedési létesítmény, művészi értéke is ennek van alárendelve, ezért a különböző változtatások, amiket a használata alatt végeztek, a mai szem számára nem mindig látszik kedvezőnek. A C alakú alaprajz szimmetriatengelye kelet-nyugati irányú. Az épület minden oldalának azonos a tervezése. A magas központi kupola a fókuszpontja a homlokzatnak. A kupola egy nyolcszögletű bordázott szerkezetű kolosszális nőalakot mintáz, amely a fejlődést szimbolizálja. A jobb, felfelé tartott kezében egy fáklya van, a bal kezében egy küllős kerék.

Az oldalsó épületszárnyak az udvarhoz csatlakoznak, ami az utcára nyílik. A szárnyak négy sarkában monumentális tornyocskák vannak, amelyek egyensúlyt és keretet adnak a központi kupolának. A homlokzat jelenlegi megjelenésével arányos az ablakok és boltívek sora. Szobrokkal, domborművekkel gazdagon ellátott, de ezzel együtt is kiegyensúlyozott marad. A bejárati kapuknál megtalálható Nagy-Britannia jelképe, egy oroszlán, és India jelképe is, a tigris.

A fő építési anyag az indiai homokkőnek és a mészkőnek egy megfelelő keveréke, míg ritkábban kiváló minőségű olasz márványt is használtak a főbb díszítőelemekhez. Az előcsarnok is gazdagon díszített: a földszinten az északi szárnyban található az un. „csillag tanácsterem”, amely még mindig a jegypénztárak helye. Ezt olasz márvánnyal és csiszolt indiai kék kővel díszítették. Kőboltívek fedik faragott mennyezetet is.^[3]

Jegyzetek

Források

• Chhatrapati Shivaji Terminus (formerly Victoria Terminus). whc.unesco.org UNESCO World Heritage Centre világörökség.
• Advisory Body Evaluation: Chatrapati Shivaji Terminus (India) (angol és francia nyelven) (pdf). UNESCO - World heritage - documents associated with listing, 2004 (Hozzáférés: 2008. december 3.) A Chhatrapati Shivaji pályaudvar leírása a világörökség listájára való felvétel alkalmából.
• Chhatrapati Shivaji Terminus (formerly Victoria Terminus) - Pictures, info and travel reports. Worldheritagesite.org - World Heritage Site. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
• W, Christopher. Bombay Gothic. London: India Book House PVT Ltd. (2002) ISBN 81-7508-329-8.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar témájú médiaállományokat.

• Chatrapati Shivaji Terminus Mumbai. Mumbai.org.uk Mumbai honlapja
• Google-műholdfelvétel

Kapcsolódó szócikkek

• Indiai művészet