Diszfunkcionális család

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

Jellemzői

A diszfunkcionális család tagjai tünetei és viselkedésmintái hasonlóak, amelyek révén a családi struktúrán belül hasonló tapasztalatokat szereznek. Ez a diszfunkcionális attitűd megerősödéséhez, annak elfogadásához vagy állandósulásához vezet. Általános jellemző, hogy nem reagálnak a problémákra (és egymás érzelmeire), titkok és tabuk járják át a légkört; nem foglalkoznak érzéseikkel, szükségleteikkel. Egy másik jellemző a család szerepeinek megmerevedése, megváltoztathatatlansága. Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is. A diszfunkcionális családok a mérgező szégyen érzésére alapulnak. A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése. Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik. Funkcionális családot csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel.

A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal.

Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához. A problémák tartóssá válhatnak és akár több nemzedéket is érinthetnek. Az alkoholizmus problémája megszűnhet, de egy generációt átugorva újra jelentkezhet. Hatással lehet az ún. belső gyermekre (John Bradshaw nyomán).

A diszfunkcionális családok három típusa (szégyen alapú – általában vegyesen fordulnak elő a jellemzők a családokban):

1. Kultikus (Szégyentelen)
   • mérgező szégyenüket felsőbbrendű viselkedés rejti el
   • látomásokban élnek, valóban hiszik, hogy nincs probléma
   • „ahhoz, hogy szeresselek, engedelmeskedned kell!”
   • zárt rendszer; merev ideológia; a tagok érzelmei, gondolatai fölötti kontroll; minden vagy jó, vagy rossz
   • a testvéreket egymás ellen hangolják; a gyerek a szülő meghosszabbítása; kényszerítő, büntető, erőszakos jellegű
   • a határok merevek; az érzelmeket kordában kell tartani; a szerepek az erőn, hierarchián alapulnak
   • motivációk: kötelesség, aki szeret, azt csinálod, amit mondanak, „dolgozz keményen!”, „ne érezz!”
2. Kaotikus (Szégyenteli)
   • a szülők belső gyereke a gyerekeitől várja azt a szeretet, amit az ő szüleiktől nem kaptak meg ⇒ a gyereknek nincs senkije
   • következetlen szabályok, a szülő egyszer követelőző gyermek, egyszer felnőtt
   • gyakori válás, gyakori ellentmondó szabályok – kettős kötés „legyél felnőtt” + „ne nőj fel”
   • befejezetlenség, a problémák soha nincsenek megoldva, tagadják őket
   • a határok összemosottak, gyakran hágják át őket, gyakran fizikailag is
   • motivációk: „tetszeni tudás”, „ha keményen próbálkozol, akkor nem kell megcsinálnod”
3. Korrupt (Szégyen nélküli)
   • nincs lelkiismeret; rejtett szabály: „ne vidd el a balhét, amíg nem muszáj”
   • „senki nem számít, csak a család”; szeretet = család iránti lojalitás
   • a szülőket gyakran nagyon korán, szükségletekben, érzelmekben megszégyenítették ⇒ irracionális dühöt éreznek
   • a harag csak kifelé megengedett, családon belül keményen büntetik
   • határok: kifelé merevek, megkérdőjelezhetetlenek
   • szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek határok – incesztus
   • motivációk: támadó szeretet: „engem szeretni kell”, „légy erős és kemény!”, „ne érzelegj!”
   • szadisztikus-mazochisztikus szeretet, erőszakos, büntető szeretet

A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:

1. „A Jó Gyerek” – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást.
2. „A Problémás Gyerek” – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak.
3. „A Gondviselő” – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért.
4. „Az Elveszett Gyerek” – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni.
5. „A Háttérből Irányító” – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.

Megjegyzés

• A fenti megfogalmazás helyenként a tranzakcióanalízis fogalomtárára épít: rövid ismertető a főbb tudnivalókról (l. a tizenkét gátló parancsot)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dysfunctional family című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz, DUNA International (ISBN 978-963-9919-12-9)
• John Bradshaw: A szeretet, DUNA International (ISBN 978-963-9919-33-4)

Kapcsolódó szócikkek

• Nárcisztikus szülő

Ez a szociológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!