Glaukofán : Kémiai és fizikai tulajdonságai, Szerkezete, Megjelenési formái, genetikája, Változatai Wikipédia, a szabad enciklopédia

Glaukofán

Glaukofán

Glaukofán
Ásványrendszertani besorolás
Alosztály
A Wikimédia Commons tartalmaz Glaukofán témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A glaukofán a szilikátok osztálya amfibolok csoportjába tartozó ásványfaj. Elnevezésének eredete: glaukosz = kék, phanesz = megjelenő (phainein = mutat, phaneszthain = megjelenik); görög.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

Képlete: Na₂(Mg,Fe²)₃Al₂[Si₈O₂₂(OH)₂]
Szimmetriája: monoklin (prizmás)
Sűrűsége: 3,08-3,22 g/cm³ (a Fe-tartalom függvényében)
Keménysége: 6 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
Hasadása: kiváló (110 szerint)
Színe: sötétkék, fekete, kékesszürke
Fénye: üveg- illetve gyöngyházfényű

Szerkezete

Kristályrácsa végtelen, két SiO₄-tetraéder lánc összekapcsolódásából kialakuló "szalagokat" tartalmaz, melyeknek alapegysége az Si₄O₁₁^6-csoport. Az inoszilikátok alosztályába tartozó ásvány.

Megjelenési formái, genetikája

Oszlopos, szálas vagy tűs megjelenésű, ritkán sugaras halmazokat alkot.

Jellegzetes metamorf ásvány. A glaukofánpala, illetve az ún. kékpala jellegzetes elegyrésze. Nagynyomású metamorf környezetben (szubdukciós övekben) lawsonittal, jadeittel és pumpellyittel társul. Egyes amfibolitokban, gneiszben, eklogitban is megtalálható. Bizonyos körülmények között diallágból keletkezik másodlagos folyamatok révén.