Grenache

Grenache ültetvény
Grenache fürt

A grenache egy vörösbort adó szőlőfajta. Spanyolországból (valószínűleg Aragóniából) származik, ahol garnacha (garnacha tinta) néven termesztik, mégis francia nevén ismerik szerte a világban. A 20. század közepéig a világ második leggyakoribb fajtája volt. Fehérszőlő változata a jóval kevésbé népszerű grenache blanc.

Elterjedése

Az Óvilágban jellemzően a Mediterráneumban termesztik. Spanyolországban őshonos, ott ez a legelterjedtebb kékszőlő, főleg az Ebro borrégióban:

  • Campo de Borja borvidék,
  • Carineña borvidék,
  • Calatayud borvidék; de a
  • Rioja borvidéken is.

Dél-Franciaországban a Dél-Rhône és Languedoc-Roussillon meghatározó fajtája. Ültetik még Dél-Olaszországban, Korzikán, Szardínián, Szicíliában és Észak-Afrikában.

Az újvilágban azokon a helyeken (pl.Kalifornia) terjedt el, ahol gondot okoz a hőség és szárazság. Ausztráliába elsőként ezt a fajtát telepítették be.[1]

Jellemzése

Igénytelen fajta. Nem akadályozza sem a szárazság, sem hőség. Fás szára erős, egyenes; a szélnyomást jól bírja.[2]Nagy hozamú, viszonylag korán érő fajta.

Lágy, nagy alkoholtartalmú (15 % és efölött) bora alkalmas a borkeverésre, ám oxidálódásra hajlamos, ezért hosszabb tárolásra nem alkalmas. Színe nem túl élénk. Sok benne a cukor; sav- és tannintartalma közepes.

Felhasználása

Tiszta formájában leginkább újbor és rozé, gyakran rosado készítésére használatos, ám a házasításokban rendszeresen szerepel.

  • Franciaországban ez a legtöbb Chateauneuf-du-Pape, Gigondas és a Banyuls likőrbor gerince; tipikus házasítói a syrah és a carignan.
  • Spanyolországban,ahol többnyire tempranillóval erősítik, a híres Priorat bor fontos összetevője.

A 2010-es évek óta tisztán (házasítás nélkül) is kiváló borokat állítanak elő belőle, erre alkalmas mustot azonban csak az öreg (két évtizednél idősebb) és ezért már jóval kisebb hozamú tőkék adnak.

Jegyzetek

  1. ↑ Kárpáti Péter: Katalán szőlőfajták
  2. ↑ Tokodi gazdakör: Vörösborszőlő-fajták. [2016. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 6.)

Források

  • Dula Bence, Mészáros Gabriella, Rohály Gábor, 2012ː A világ híres borvidékei. Borkultúra Központ, Eger, 78. old.
  • Szepsi Laczkó Máté: Vörösborszőlő-fajták
  • A művelt alkoholista: Szólókarrier