Györke József

Györke József (születési nevén Georgovits József) (Celldömölk, 1906. december 21. – Budapest, 1946. szeptember 11.)^[4] nyelvész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életútja

Apja Georgovits József MÁV-alkalmazott, anyja a kiscelli születésű Simon Mária volt. Általános iskolai tanulmányait Celldömölkön végezte. A középiskolát a ciszterciek pécsi főgimnáziumában kezdte, de görögből és latinból nyújtott gyenge teljesítménye miatt végül Székesfehérváron érettségizett le 1926 szeptemberében. Az Erzsébet Tudományegyetemen magyar–történelem szakon tanult. Érdeklődése Zolnai Gyula hatására a nyelvészet felé fordult, finnugor nyelvésznek készült. 1930-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet.

1930 és 1936 között a Tartui Egyetem magyar nyelvi lektoraként és a helyi Magyar Intézet vezetőjeként működött. Ezután a Széchényi Könyvtárban gyakornokoskodott 1941-ig, amikor segédőrré, majd 1944-ben alkönyvtárnokká nevezték ki. 1945. június 7-étől haláláig főigazgatóként vezette az intézményt. 1942-ben az uráli szóképzéstan és szóragozástan magántanára lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

1936-tól a Finnugor Kulturális Kongresszusok Állandó Magyar Bizottságának titkára volt. 1945 májusában az Akadémia levelező tagjává választották.

Munkássága

Nyelvészként szóképzési problémákkal és az uráli nyelvekkel, főként a szamojéddel foglalkozott. Disszertációjában a vogul jelzős szerkezeteket dolgozta fel. 1935-ben megjelent Die Wortbildungslehre des Uralischen. Primäre Bildungsuffixe című munkája jelentőségét az uráli nyelvek összehasonlító elemzése és primer képzői, valamint a szóképzéstan összegzése adta. Az 1943-as Tő, képző, rag. Szó- és jelrésztanban Györke új stúdium, a jelrésztan bevezetésére tett kísérletet. Szamojéd szótára és a nyelvtudomány történetének megírására már nem maradt ideje.

Az Országos Széchényi Könyvtár vezetőjeként nemcsak az intézmény újbóli használhatóvá tételét irányította, hanem gondoskodott a tudományos munka feltételeinek megteremtéséről is. Igazgatói működése alatt újraindult a könyv- és kéziratvásárlás, és megindult a régóta tervezett Magyar nemzeti bibliográfia kiadása.

Főbb művei

• Vogul jelzős szerkezetek (Pécs, 1930)
• Die Wortbildungslehre des Uralischen. Primäre Bildungsuffixe (Tartu, 1935)
• Tő, képző, rag. Szó- és jelrésztan (Budapest, 1943)

Jegyzetek

Források

• Életrajza a Kemenesaljai életrajzi lexikonban
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 450. o.
• Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 2002, Babits. 123. o. ISBN 963-927-268-X
• Tolnai Gábor: Györke József (1906–1946). Magyar Könyvszemle, 1946. 1–4. sz. 1–4. o.