Haszanbek Agalarov

Haszanbek Agalarov
Született	1812 Tiflisz
Meghalt	1883[1][2] Tiflisz[3]
Nemzetisége	azeri
Ország	Orosz Birodalom
Fegyvernem	lovasság
Szolgálati ideje	1830–1881
Rendfokozata	altábornagy
Egysége	Kaukázusontúli Muzulmán Lovasezred
Csatái	debreceni csata
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Haszanbek Agalarov témájú médiaállományokat.

Haszanbek Agalarov (oroszul: Гасан-бек Агаларов, azeri nyelven Həsən bəy Ağalarov) (Tiflisz, 1812 – Tiflisz,^[3] 1883)^[1][2] azerbajdzsáni származású, az Orosz Birodalom hadseregében szolgáló katonatiszt, altábornagy. Részt vett az 1848-49-es magyar forradalom leverésében, a debreceni csatában való részvételéért megkapta a Szent György-rendet. Ő volt az első azeri, aki ezt a kitüntetést harctéri teljesítményéért kapta.

Élete

Haszanbek Agalarov 1812-ben született Tifliszben, nemesi család gyermekeként. Iskoláit a helyi gimnáziumban végezte. 1830-ban katonai szolgálatba lépett, a Kaukázusontúli Muzulmán Lovasezred tagja lett. 1834 novemberében ezredével együtt Varsóba vezényelték, 1835 októberében pedig praporscsik (zászlós, a legalacsonyabb tiszti rang a cári hadseregben) rangot kapott. 1840-ben már mint főhadnagy kapta meg kiváló szolgálatáért a Szent Szaniszló-rend III. fokozatát. A Kaukázusontúli Muzulmán Lovasezredet 1849-ben Magyarországra vezényelték a forradalom leverésére. Agalarov ekkor már ezredes volt és az ezredparancsnok helyetteseként szolgált. Az 1849-es debreceni csatában ezrede kiváló teljesítményt nyújtott és négy ágyút zsákmányolt. Agalarovot augusztus 28-án a Szent György-rend IV. fokozatával tüntették ki. Paszkevics tábornagy ezzel indokolta a felterjesztését:

„1849. július 21-én Debrecsin (sic) v.-nál a lázadó magyarok elleni ütközetben a Kaukázusontúli Muzulmán Lovasezred háromszáz tagjával a balszárnyon tartózkodott, a támadás végrehajtásakor feltűnő önfeláldozással vetette magát az ellenséges gyalogságra és teljesen megsemmisítette azt, emellett elfogta az első két üteget és lőszerládáját; ezután követte az ellenséget a városon át, háromszáz katonát és a teljes vonatot foglyul ejtette.”

Haszanbek Agalarov 1852-ben lett parancsnoka ezredének. 1857. április 17-én vezérőrnaggyá, 1877. november 8-án pedig a Kaukázusi hadsereg altábornagyává léptették elő „az ellenséggel szemben tanúsított kiválóságáért”.

Kitüntetései

Orosz kitüntetései

• Szent Sztanyiszlav-rend III. fokozat (1840)
• Szent György-rend IV. fokozat (1849)
• Szent Vlagyimir-rend III. fokozat (1860)
• Szent Sztanyiszlav-rend I. fokozat (1863)
• Szent Anna-rend I. fokozat (1871)
• Szent Vlagyimir-rend II. fokozat a kardokkal (1878)

Külföldi kitüntetései

• Vaskorona-rend II. osztály (1850) (Ausztria)
• Lipót-rend II. osztály (1853) (Ausztria)
• Vörös Sas-rend III. osztály (1853) (Poroszország)

Haszanbek Agalarovnak két gyermeke született. Későbbi leszármazottai között volt a szovjet bajnok ökölvívó Abbasz Agalarov és testvére, az operaénekes Idrisz Agalarov, a Szovjetunió népművésze.

Források

• Сборник сведений о георгиевских кавалерах и боевых знаках отличий Кавказских войск. Часть II, Отдел I. – Тифлис, 1901, c. 21
• Георгиевская страница: Кавалеры Военного ордена 4-го класса
• Эльдар Эльхан оглы Исмаилов. Агаларов Гасан-бек. // Георгиевские кавалеры – азербайджанцы. – М.: Герои отечества, 2005. – С. 79. – 247 с.
• Список генералам по старшинству. – Санкт-Петербург: Военная Типография, 1 июля 1978. – С. 404. – 968 с.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Агаларов, Гасан-бек című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.