Humberto Mariles

Humberto Mariles
1956-ban
Született	1913. június 13. Parral
Elhunyt	1972. december 7. (59 évesen) Párizs
Állampolgársága	mexikói
Nemzetisége	mexikói
Foglalkozása	díjugrató lovastusázó katona
Halál oka	tüdővizenyő
A Wikimédia Commons tartalmaz Humberto Mariles témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Mexikó színeiben Lovaglás Olimpiai játékok arany 1948, London Díjugratás (egyéni) arany 1948, London Díjugratás (csapat) bronz 1948, London Lovastusa (csapat)

Humberto Mariles Cortés (Parral, 1913. június 13. – Párizs, 1972. december 7.) a mexikói hadsereg alezredese, kétszeres olimpiai bajnok lovas díjugrató. 1948-ban ő szerezte Mexikó történetének első olimpiai aranyérmét, és tagja volt a második aranyat megszerző csapatnak is.

Élete és pályafutása

1913-ban született a Chihuahua állambeli Parralban, majd 12 évesen egy katonai iskolába kezdett járni, ahol megtanult lovagolni. Később a hadsereg tagja lett, 1948-ra az alezredesi rangot is elérte. Ebben az évben vett részt a londoni olimpián, annak ellenére, hogy sem az államfő, Miguel Alemán, sem a hadsereg fővezére nem támogatta, sőt, néhány nappal a tervezett indulása előtt le is mondták az útját. Ő mégis elindult, de amikor Rómába érkezett néhány olimpia előtti eseményre, az olaszországi nagykövet is megpróbálta megállítani, és arra kérte, térjen haza Mexikóba. Mariles azonban nem engedett a felszólításnak, és végül eljutott az olimpiára. Itt mind egyéni díjugratásban, mind a díjugratás csapatversenyében aranyérmet szerzett: ezek voltak az ország történetének első aranyérmei. 1938-ban Jaliscóban, a Las Trancas nevű ranchón világra jött, egyébként félszemű lovát Aretének hívták: ez a név „fülbevalót” jelent, és egy természetes eredetű hasadéknak köszönheti, amely a bal fülén volt látható.^[1] Mariles csapatversenyben szintén aranyat szerző társai Rubén Uriza és Alberto Valdés Ramos voltak. Ugyanezen az olimpián lovastusa csapatban bronzérmet nyert. Miután a sikeres olimpiai csapat hazatért, Alemán elnök a lovassport fejlesztése érdekében ajánlotta fel a Campo Marte melletti területeket (ahol ma az Auditorio Nacional épülete található).^[2]

1964-ben (közlekedési okokból) összetűzésbe keveredett egy Jesús Velázquez nevű autóssal, akire rá is lőtt, és aki néhány hét múlva meg is halt. Marilest 20 év fogságra ítélték és a Lecumberri-palotában működő börtönbe zárták, de különböző források szerint 4 vagy 7 év után szabad lábra helyezték. 1972-ben Párizsban újra letartóztatták: ezúttal heroint találtak nála, és azt feltételezték, hogy befolyását felhasználva Mexikóba akarta csempészni a kábítószert. Mariles a vádakat soha nem tagadta. A La Santé börtönbe szállították, ám decemberben elhunyt. Életének utolsó időszakának bűnei ellenére, amikor holttestét hazaszállították Mexikóba, hősnek kijáró tisztelettel fogadták.^[2][3]

Olimpiai győzelme (és lova) emlékére született meg az El Arete de Mariles című danzón dal, amelyet az Acerina y su Danzonera nevű kubai együttes éveken át adott elő a kor népszerű tánctermeiben.^[1]

Források