Jan Styka

Jan Styka

Született1858. április 8.
Lviv
Meghalt1925. április 28. (67 évesen)
Róma
SírhelyForest Lawn Memorial Park
Alkotott1878–1925
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Styka témájú médiaállományokat.

Jan Styka (Lwów, 1858. április 8. – Róma, 1925. április 28.) lengyel könyvillusztrátor, történelmi, vallási és csataképfestő.

Élete

Sytka a Racławicei körképen dolgozik (1894)

Édesapja cseh-osztrák gyökerű hivatalnok volt. Tanulmányait a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta, majd Krakkóban Jan Matejko tanítványaként, továbbá Rómában és Párizsban is. Utóbbi helyen egy idő múlva sikerült műtermet bérelnie az Avenue de Villiers-ön, Munkácsy Mihály stúdiója közelében. A magyar mesterrel megismerkedett és sokrétű kapcsolat alakult ki köztük.

Tanulmányai befejezése után Lwówban telepedett le, ahol saját stúdiót rendezett be. 1888 és 1890 között Kielcében élt a Karschau-dombon egy kisebb udvarházban, mely felesége rokonainak a tulajdonában állt. 1900-tól ismét Párizsban dolgozott, 1910-től pedig Olaszországban, Capri-szigetén.

1925. április 11-én lengyel zarándokokkal XI. Piusz pápánál járt, majd néhány nap múlva álmában csendesen elhunyt.

Kétszer nősült. Első felesége, Maria Styka (Ochrymowicz) 1885-ben meghalt. Második felesége az olasz Lucia Olgiatti lett. Három lánya (Maria, Janina és Zofia) és két fia született. Tadesz Styka (1889-1954) és Adam Styka (1890-1959) ugyancsak festő volt.

Munkássága

Pályafutása során számos portrét, vallási tárgyú képet készített. 1901-1903 között képsorozatban ábrázolta Henryk Sienkiewicz Quo Vadis című könyvét. 1919-ben Polonia címmel képet festett a 123 év után függetlenné vált Lengyelország tiszteletére.

Négy panoráma képet festett:

1898 tavaszán Magyarországon járt a munkatársaival egy újabb kép előkészületei miatt. Két hónapot töltött itt el, közben lefestette Strobl Alajost lóháton, aki pedig Styka mellszobát készítette el.[1] A bronzszobor Los Angelesben a Lawn Memorial Parkban van kiállítva Styka Golgota című képe mellett. A szobron magyar nyelvű felirat olvasható: „Styka barátomnak, Strobl".[2]

Galéria

Jegyzetek

  1. (1898. 4) „Styka Jan (hírek)”. Hazánk 5 (78), 7. o. (Hozzáférés: 2020. február 24.)  
  2. Vörösmarty, Géza (1981. 5). „Beszélgetés Stróbl Alajos fiával, a művész születésének 125. évfordulója alkalmából”. Honismeret 9 (5), 18. o. (Hozzáférés: 2020. február 24.)  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Styka című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 47640606
  • LCCN: nr90011862
  • ISNI: 0000 0000 7821 6566
  • GND: 122331567
  • SUDOC: 189482540
  • NKCS: jx20100527005
  • BNF: cb145423508
  • ULAN: 500024831
  • RKD: 75993
  • Művészet Művészetportál
  • Lengyelország Lengyelország-portál