Metafizikus költők

A metafizikus költők (metaphysical poets) egy szabadon értelmezett brit lírikus költőkből álló csoport volt a 17. században, akik mindannyian osztoztak a metafizika iránti érdeklődésükben és annak hasonló módszerekkel történő vizsgálatában. A „metafizikus” jelzőt Samuel Johnson, 18. századi angol kritikus adta Life of Cowley című művében. Azonban a költők maguk nem formáltak iskolát vagy indítottak mozgalmat, legtöbbjük nem is ismerte egymást és nem olvasták egymás műveit. Stílusukat az eszesség, az alapos fogalmi kifejtés, a „metafizikus elmés hasonlat”, és/vagy egy szokatlan hasonlat vagy metafora jellemezi. Jó példa erre Andrew Marvell a lélek és egy harmatcsepp érdekes hasonlata. Számos metafizikus költőre nagy hatással volt a neoplatonizmus, főleg John Donne-ra. A legfőbb platóni felfogás szerint, mely megtalálható a metafizikus költeményekben, szerettünk szépségének tökéletessége úgy működik, mint az örökkévalóság tökéletes szépségére való emlékezés. Lukács György, marxista esztéta híres megfogalmazása szerint a csoport közös ismertető jegye az, hogy mindannyian a „kézzel fogható mögé néznek” és „megpróbálják saját tükörképüket kitörölni, úgy hogy a tükör a nem-most-ot és a nem-itt-et mutassa, mintegy előre vetítve a későbbi egzisztencializmust.”[1]

A név eredete

Samuel Johnson egyik írásában (Life of Cowley) utal a 17. század elején lévő költők egy csoportjára „Metafizikus költők” néven. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a metafizikus jelzőt eredeti értelmében használta volna, valószínűbb, hogy John Dryden angol író és költő John Donne-ra vonatkozó szellemeskedésére utal.

Metafizikus költők

  • John Donne
  • George Herbert
  • Andrew Marvell
  • Robert Southwell
  • Thomas Traherne
  • Henry Vaughan
  • George Chapman

Néha a következő költőket is ide sorolják:

  • Thomas Carew
  • Abraham Cowley
  • Richard Crashaw
  • Edward Herbert
  • Richard Leigh
  • Richard Lovelace
  • Katherine Philips
  • Sir John Suckling
  • Edward Taylor

A csoport nagy hatást gyakorolt a 20. század költészetére, főleg T. S. Eliot révén, kinek The Metaphysical Poets (1921) című esszéje újra felkeltette az olvasók érdeklődését a metafizikus költők iránt.

Jegyzetek

  1. The Aesthetics of Georg Lukács by B. Királyfalvi (1975).

Külső hivatkozások

  • T.S. Eliot: The Metaphysical Poets című esszéje angolul
  • Metafizikus költemények angolul
Sablon:I. Jakab korának irodalma
  • m
  • v
  • sz

  • Irodalom Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap