Pettyes harcsa

Pettyes harcsa
Ellen Edmonson és Hugh Chrisp által készített pettyesharcsa-illusztráció
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes) Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae) Nem: Ictalurus Faj: I. punctatus
Tudományos név
Ictalurus punctatus (Rafinesque, 1818)
Szinonimák
Silurus punctatus (Rafinesque, 1818)
Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pettyes harcsa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes harcsa témájú kategóriát.

A pettyes harcsa, pettyes törpeharcsa vagy csatornaharcsa^[1] (Ictalurus punctatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj.^[2]

Észak-Amerika fontos tógazdasági haszonhala, amelyet Dél-Amerika több országában és Európában is tenyésztenek. Magyarországra már több importált állománya került, valamint zárt üzemi körülmények között szaporítják is. Meghonosodására azonban nincs sok esély, mert a hideget nem jól tűri, ezért a tenyésztelepről kiszabadult példányaival vagy eseti jelleggel telepített horgászhalként lehet vele találkozni a mesterséges horgásztavakban.

Előfordulása

A pettyes harcsa Észak-Amerika legelterjedtebb harcsája. Missouri, Iowa, Nebraska, Kansas és Tennessee államok hivatalos hala. Az Amerikai Egyesült Államokban kedvelt horgászhal, hiszen évente nyolcmillióan horgásznak a fajra. A pettyes harcsa horgászatának népszerűsége fellendítette a haltenyésztést az államokban.

A pettyes harcsa őshonos halként a nearktikus övezetet részesíti előnyben. Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államok északi és keleti részein, és Mexikó egyes északi részein található meg. A halat Európába (Magyarország, Csehország, Románia, Ciprus stb.) és Malajziába is betelepítették. A hal többféle vízben megél, kisméretű- vagy nagyobb folyókban, vízgyűjtőkben, természetes tavakban és kisebb mesterséges vizekben is. Kanadában az elterjedési területe csak a Nagy-tavakra és a Nipigon-tótól délre fekvő vizekre korlátozódik.^[3]

Magyarországra 1975 óta több importált állománya került, melyet zárt, üzemi körülmények között továbbtenyésztettek. A viszonylagosan nagy vízhőmérsékleti igénye miatt, magyarországi meghonosodására nincs sok esély. A Dunából azonban már kifogtak valószínűleg egy halgazdaságból kiszabadult példányát, és eseti jelleggel telepített horgászhalként mesterséges vizekben is találkozhatnak vele a horgászok.^[4][5]

Hasonló fajok

Legjobban hasonlít hozzá a kék harcsa, mellyel könnyen összetéveszthetőek, ráadásul Észak-Amerikában még az élőhelyük is fedi egymást. Megkülönböztethetőségüket az eltérő színezetük adja, hiszen az elnevezéséből adódóan a kék harcsa színvilága szürkéskék és testén nincsenek foltok. További támpont, hogy a farok alatti úszójában a kék harcsának harminc feletti sugár található. A Magyarországon is megtalálható fajok közül a törpeharcsához és a fekete törpeharcsához hasonlít talán a legjobban, de azok anális úszójában a sugarak száma 23 alatt marad. A pettyes harcsa testén fiatal korban a névadásban is jelentkező apró sötét pettyek találhatók és a farokúszója mélyen bemetszett, ezzel szemben a törpéké négyzet alakú. Jól megkülönböztető az európai harcsától, mivel e fajnak nincs zsírúszója és az afrikai harcsának meg jóval hosszabb a hátúszója.^[6]

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a pettyes harcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.^[7]

Megjelenése

E halfaj szaglása és ízlelőképessége igen fejlett. Annyira kifinomult a szaglása, hogy az aminosavat 1/100 milliomod részből is érzékeli. A pettyes harcsának nemcsak a nyelvén, hanem az egész testén is vannak ízlelőbimbók. Az ízlelőbimbók sűrűsége igen nagy a 4 pár bajuszszálán (körülbelül 25 ízlelőbimbó van egy négyzetmilliméteren). E két fejlett képességének köszönhetően a pettyes harcsa könnyen rátalál táplálékára a sötét, állott, iszapos vízben is.

A pettyes harcsa átlagos testtömege a 4,5 kilogramm, természetes vizekben nem ritkák a 9 kilogrammos példányok. A legnagyobb kifogott pettyes harcsák 18-23 kilogrammot is nyomtak. A rekord súlyú pettyest Dél-Karolina államban, a Santee-Cooper Reservoirban jegyezték fel, ez 1964. július 7-én történt és a hal 27 kilogrammos volt.^[3]

A hal testtömege és a hossza közötti növekedés nemlineáris. A kapcsolat a hossz (L, cm-ben) és a súly (W, kg-ban) között hasonlóan más halfajokhoz leírható az alábbi képlettel:

${\displaystyle W=(L/L_{1})^{b}\!\,}$

A b értéke a halfajoknál általában 3.0, az ${\displaystyle L_{1}}$ érték azt a hosszúságot mutatja, amikor a hal eléri az 1 kg-os átlagos súlyt. A pettyes harcsa b = 3,2293 értéke a többi haltól valamivel magasabb, az ${\displaystyle L_{1}=45,23}$ centiméteres értéknél éri el.^[8]

Életmódja

Eredeti élőhelyein állóvizekben és a folyóvizek alföldi szakaszain is megtalálható. Életmódja eltér az Európában már meghonosodott törpeharcsákétól, hiszen nem az iszapos aljzatú, hanem a kavicsos, kemény aljzatú víztereket részesíti előnyben. A fiatalok kisebb vízi gerincteleneket fogyasztanak. Kifejlett korban növényi eredetű táplálékot sem veti meg, de étlapjának jelentős részét fenéklakó gerinctelenek, vízi rovarok, rákok, kishalak adják.^[6]

Szaporodása

Áprilistól augusztusig ívik, az ideális a 21-29 Celsius-fokos vízhőmérséklet mellett. A pettyes harcsa alámosott partszakaszok mélyedéseibe vagy a kavicsok közé rakja ikráit, hogy az áramlás ne sodorja el őket. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat. A hím őrzi a lerakott ikrákat, páros úszóival folyamatosan friss vizet hajtva rájuk.^[6][9]

Horgászata

A horgászok körében népszerű sporthal. Fogása nagy élményt jelent és a zsákmány húsa is ízletes. Fenéklakó életmódja miatt a fenekező készség lehet a jó választás. Mindenevő, ezért csalinak szóba jöhet növényi eredetű csali például a kukorica és természetesen a harcsázásnál megszokott csalik így a csirkehús, a kishal, a pióca és a csokorba fűzött giliszta. Úszói erősen szúrnak, ezért ha kézbe vesszük célszerű kesztyűt húzni.^[10]

Galéria

A képeken jól látható, hogy elsősorban a kavicsos meder az igazi élettere.

Jegyzetek

Források

• ↑ ADW:Channel catfish: Ictalurus punctatus. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• ↑ Tankönyvtár:Pettyes harcsa: Ictalurus punctatus (Rafinesque, 1818). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• ↑ Keith Sutton:Pettyes harcsa szaporodása: Understanding The Catfish Spawn (angol nyelven). gameandfishmag.com. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• ↑ Keith Sutton:Pettyes harcsa horgászata: Off-The-Wall Baits for Persnickety Catfish (angol nyelven). gameandfishmag.com. (Hozzáférés: 2011. december 4.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Channel catfish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A Pettyes harcsa. szilashorgaszbolt.hu. [2011. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Channel Catfish (angol nyelven). Ontario Ministry of Natural Resources. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Channel Catfish (angol nyelven). Florida Museum of Natural History. [2012. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
• Ictalurus punctatus (Getüpfelter Gabelwels) (német nyelven). catfish-and-more.com. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Harcsaalakúakról készített bélyeggyűjtemény. (angol nyelven). planetcatfish.com. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
• Salmon, M. H. III. The Catfish As A Metaphor. Silver City, New Mexico: High-Lonesome Books (1997). ISBN 0-944383-43-2 

Internetes leírások a pettyes harcsáról

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 7.)
• A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• Ictalurus punctatus (Rafinesque, 1818) (angol nyelven). BioLiB.cz. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• Ictalurus punctatus (Rafinesque, 1818) (cseh nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• Ictalurus punctatus (Rafinesque, 1818) (angol nyelven). Food and Agriculture Organization of the United Nations. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Ictalurus punctatus channel catfish. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
• Thumbnails of Ictalurus punctatus (angol nyelven). PlanetCatfish. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Ictalurus punctatus (angol nyelven). NCBI. (Hozzáférés: 2011. december 4.)