R–3SZ

R–3SZ
Az R–3SZ Keceli Haditechnikai Parkban kiállított példánya
Az R–3SZ Keceli Haditechnikai Parkban kiállított példánya

NATO-kódAA–2 Atoll
FunkcióKis hatótávolságú légiharc-rakéta
GyártóVimpel

Irányításinfravörös önirányítás (R–3SZ), félaktív lokátoros önirányítás (R–3R)
Robbanótöltet11,3 kg repesz-romboló
Kormányzásaerodinamikai
Gyújtóközelségi gyújtó
Méret- és tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz2,830 m
Szárnyfesztáv0,530 m
Törzsátmérő0,127 m
Indulótömeg75 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség2,5 Mach
Hatótávolság8 km
Fokozatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fokozat
Tüzelőanyagaszilárd
Háromnézeti rajz
Az R–3SZ oldalnézeti rajza
Az R–3SZ oldalnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz R–3SZ témájú médiaállományokat.

Az R–3SZ (NATO-kódja: AA–2 Atoll) a Szovjetunióban a második generációs vadászrepülőgépek számára kifejlesztett, az amerikai AIM–9 Sidewinder rakétán alapuló rövid hatótávolságú légiharc-rakéta. K–13 vagy R–13 típusjellel is ismert. Elterjedten alkalmazzák világszerte. A volt Varsói Szerződés tagállamain túl számos fejlődő ország rendszeresítette, több helyi konfliktusban használták.

Története

Fejlesztését 1957-ben kezdték el az OKB–134 (később: Vimpel) tervezőirodában, az irányítórendszerét pedig a "Geofizika" Tervezőiroda készítette. A rakéta fejlesztéséhez a Szovjetunió birtokába került amerikai AIM–9 Sidewinder alapos tanulmányozása után fogtak hozzá. A rakéta az 1956-os kínai-tajvani fegyveres konfliktus során került a Szovjetunióba. A legvalószínűbb verzió szerint egy tajvani F–86 Sabre vadászrepülőgép Sidewinder rakétát indított egy kínai MiG–17-re, eltalálta azt, de a rakéta nem robbant fel. A kínai gép a törzsében a rakétával visszatért támaszpontjára. Az eset után Kína átadta a Szovjetuniónak a Sidewinder-t. Az 1960-ra elkészült, kezdetben "310-es gyártmányként", majd R–3 típusjellel szereplő rakéta szerkezetét, méretét és működési elvét tekintve nagyrészt megegyezett a Sidewinder-rel, de repülési és harci paraméterei annál gyengébbek voltak. 1961-ben kezdődött meg a sorozatgyártása R–3SZ (R–13) típusjellel. A rakétát 1962-ben rendszeresítették a MiG–21F és MiG–21PF vadászrepülőgépekhez. 1961-től folyt a félaktív lokátoros önirányítású változat fejlesztése is, ez a típusváltozat R–3R jelzéssel 1966-ban jelent meg a MiG–21MB és MiG–21bisz típusok fegyverzetében. Az 1960-as évek végén jelent meg a modernizált változata R–13M jelzéssel. Ennél a modellnél az infravörös kereső nagyobb érzékenysége érdekében nitrogénhűtést alkalmaztak. A rakéta legutolsó, M1-es változata már 60 g-s túlterhelés elviselésére is alkalmas volt.

Szerkezeti kialakítása

Az R–3 rakéta hagyományos felépítésű, kacsa elrendezésű. Irányítása aerodinamikai elven, kormányfelületekkel történik. A trapéz alakú stabilizátorok a rakéta hátsó részén, a háromszögletű kormányfelületek pedig a rakéta első részén helyezkednek el. A rakéta orr-részében található az infravörös önirányító berendezés, mögötte a kormánymű, e mögött pedig a repesz-romboló harci rész helyezkedik el. A töltetet a cél közelében Doppler-elven működő közelségi gyújtó hozza működésbe. A rakéta szilárd hajtóanyagú hajtóművel rendelkezik, amelynek fúvócsöve a rakéta végén található. A rakéta stabilitását az aerodinamikai stabilizáló felületek biztosítják, de szerepet játszik a stabilizálásban a Sidewinder-hez kifejlesztett ún. "rolleron" is, amelyet az R–3-hoz is alkalmaztak. A négy stabilizátor-szárny végében egy-egy rolleron-t helyeztek el, amelyeket a légáramlat pörget fel, és a forgó tárcsa precessziós-nyomatéka csökkenti a rakéta orsózó, kígyózó mozgását.

Típusváltozatok

  • R–3U – gyakorló változat, hajtóművet és harci részt nem tartalmaz
  • R–3R (AA–2 Atoll–C) – félaktív lokátoros önirányítású változat
  • R–3M (AA–2 Atoll–D) – modernizált változat, erősebb hajtómű, új közelségi gyújtó
  • R–13M – az infravörös irányító berendezés nagyobb érzékenysége érdekében nitrogén-hűtést alkalmaztak. Hatótávolsága 10 km-re nőtt
  • R–13M1 – az R–13 modernizált változata
  • PL–2 – Kínában a J–6, J–7 és J–8II gépek számára gyártott, az R–3SZ-en alapuló másolat
  • A–91 – Romániában licenc alapján gyártott változat

További információk

Commons:Category:Vympel R-3S
A Wikimédia Commons tartalmaz R–3SZ témájú médiaállományokat.
  • R-3 & K-13 / AA-2 Atoll[halott link] – ACIG Forum
  • Р-3 – Az airwar.ru ismertetője
  • К-13Р, Р-3Р – Az airwar.ru ismertetője
  • К-13М, Р-13М (изделие 380) – Az airwar.ru ismertetője
  • К-13М1, Р-13М1 (изделие 380М) – Az airwar.ru ismertetője
Sablon:Légiharc-rakéták
  • m
  • v
  • sz
Légiharc-rakéták
Európa
Európai Unió IRIS–T · Meteor  · Egyesült Királyság Fireflash · Firestreak · Red Top · Sky Flash · AIM–132 ASRAAM Franciaország R530 · R550 Magic · MICA Magyarország 44M Lidérc Harmadik Birodalom X–4 Olaszország Selenia Aspide
Ázsia
Szovjetunió(NATO-kódnevek) K–5 (AA–1) · R–3SZ (AA–2) · R–4 (AA–5) · R–8 (AA–3) · R–23 (AA–7) · R–24 · R–27 (AA–10) · R–33 (AA–9 · R–37 (AA–13) · R–40 (AA–6) · R–60 (AA–8) · R–73 (AA–11) · R–77 (AA–12) · R–98 Kína PL–1 · PL–2 · PL–3 · PL–5 · PL–6 · PL–7 · PL–8 · PL–9 · PL–10 · PL–11 · PL–12 · SD–10 · TY–90 Kínai Köztársaság Tien Chien I · Tien Chien II Japán AAM–1 · AAM–2 · AAM–3 · AAM–4 · AAM–5 Izrael Shafrir · Shafrir 2 · Python 3 · Python 4 · Python 5 · Rafael Derby India Astra
Észak-Amerika
Dél-Amerika
Brazília MAA–1 Piranha
Afrika
Dél-afrikai Köztársaság V–3B Kukri · R–Darter · A–Darter
Levegő-föld rakéták · Légiharc-rakéták · Páncéltörő rakéták · Ballisztikus rakéták · Robotrepülőgépek · Légibombák
  • Hadtudomány Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap