Spanyolviasz

A spanyolviaszt levelek lezárására is alkalmazták

A spanyolviasz (vagy pecsétviasz) az olasz cera di Spagna (’spanyolországi viasz’) tükörfordítása.[1] A spanyol viasz már a középkorban is jobb minőségű volt, mint a többi, mert több cinóbert tartalmazott, ami vörösebbre festette, valamint sellakot, ami fényesebbé, ellenállóbbá tette.

Története

A spanyolviaszt a 16. századtól használták dokumentumok pecsételésére, hitelesítésére. Ismert volt még a raguzai, a montenegrói, a bizánci, a bolgár, a lengyel és a rigai viasz.[2][3]

A viaszból készült pecsétek (latinul signum, sigillum) anyaga eredetileg természetes méhviasz volt, amelyhez különböző adalékanyagokat (állati eredetű zsírok, kréta, gyanta, hamu) adtak a pecsét tartósságának növelésére, illetve a viasz színezésére. A méhviasz alkalmazását a 16. századtól szorította ki a pecsétviasz vagy spanyolviasz alkalmazása. Portugál kereskedők Kelet-Indiából hozták be Európába a sellak nevű természetes gyantát, amelyhez terpentint és színezőanyagokat, leggyakrabban piros színt adó cinóbert kevertek. A spanyolviasz fényesebb, ezért dekoratívabb pecsétek készítését tette lehetővé, illetve a hitelesítő funkciót is jobban be tudta tölteni, mivel kevésbé rugalmas, mint a méhviasz, így kisebb manipulációra is eltörik, ugyanakkor kevésbé érzékeny hőre.

A napjainkban reprezentatív célra készített (pl. esküvői meghívóra elhelyezett) pecsétek ismét inkább méhviaszból készülnek, mivel hitelesítési funkciójuk nincsen, viszont a méhviasz rugalmassága miatt kevésbé hajlamosak a sérülésre.

Készítése

A finomabb minőségű spanyolviaszt sellak, velencei terpentin, cinóber és kevés terpentinolaj összeolvasztásával állítják elő. Hogy ne csöpögjön túlságosan, bárium-szulfátot vagy krétát, kaolint kevernek hozzá. Illatosításához storaxot, perubalzsamot, illóolajokat használnak. A sellakot helyettesíthetik akaroidgyantával is.

A közönséges pecsétviaszt fenyőgyanta, velencei terpentin és kevés terpentinolaj összeolvasztásával készítik. Rendszerint krétát adnak hozzá, és angol vörössel, azaz vas-oxiddal színezik.[4]

Magyar szólások

  • Feltalálta a spanyolviaszt: közismert dolgot saját felfedezésként, újdonságként hirdet.
  • Nem találja fel a spanyolviaszt: nem várható tőle új, eredeti ötlet, gondolat, nincs rá különösebb képessége.
  • Úgy tesz, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt: magát mindenkinél különbnek tartja.[5]

Egyéb jelentések

A pecsétviaszgomba Magyarországon is elterjedt, a kelet-ázsiai gyógyászatban széles körben alkalmazott kalapos gombafaj, nevét a felszínét fedő sárgás, majd vöröses, sötétedő viaszrétegről kapta.

A Spanyolviasz-barlang a Visegrádi-hegység egyik andezitagglomerátum barlangja.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ Spanyolviasz, spanyolcsizma, Kolumbusz tojása (hu-HU nyelven). Spanyol határok nélkül!. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  2. ↑ (1990. április 1.) „A. C. Crombie and Nancy Siraisi, eds., The Rational Arts of Living. Ruth and Clarence Kennedy Conference in the Renaissance, 1982. (Smith College Studies in History, 50.) Northampton, Mass.: Department of History, Smith College, 1987. Paper. Pp. 254; 24 black-and-white figures.”. Speculum 65 (02), 511. o. DOI:10.1017/s0038713400156428. ISSN 0038-7134.  
  3. ↑ Cosman, Madeleine Pelner: Handbook to life in the medieval world. Jones, Linda Gale. 2008. ISBN 978-0-8160-4887-8 Hozzáférés: 2019. december 15.  
  4. ↑ Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  
  5. ↑ Czuczor, Gergely. A magyar nyelv szótára (1862) 
  6. ↑ Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának 2015. évkönyve. Hozzáférés ideje: 2019. december 15. 

További információk