Szaguk

 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Átírási segédlet
szaguk
Az MBC Dramia, számos történelmi film és sorozat forgatási helyszíne
Az MBC Dramia, számos történelmi film és sorozat forgatási helyszíne
kiejtéseⓘ
Etimológia:a jokszaguk (역사극, yeoksageuk), „történelmi dráma” szóból[1][2]
Koreai átírás
Hangul사극
Handzsa史劇
McCune–Reischauersagŭk
Átdolgozottsageuk
Yalesaguk

A szaguk (sageuk) szó koreai nyelven a „történelmi drámákat” jelöli, legyen az hagyományos színmű, film vagy televíziós sorozat.[1][2] A nem koreai nyelvű irodalomban a szaguk (sageuk) szó leggyakrabban kifejezetten a filmeket és sorozatokat jelöli.[2][3][4]

1923-ban készült el az első történelmi filmnek tartott The Story of Chun-hyang, japán rendezésben, de az első koreai hangosfilm is történelmi film volt. A koreai filmgyártás fénykora az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott, ekkor számos szaguk (sageuk) is készült, mint például I Gjuhvan (Lee Gyu-hwan) 1955-ös Cshunhjang (Chunhyang)-adaptációja. Az 1960-as években a történelmi melodrámák voltak mérvadóak, valamint a harcművészeti filmek. Az 1970-es években a mozi hanyatlani kezdett, az 1980-as években pedig már annyira a televízió vette át a hatalmat, hogy a moziba erotikus történelmi filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket. Az 1990-es évekből Im Gvonthek (Im Gwon-taek) filmjeit, valamint a The Legend of Gingko és a The Eternal Empire című filmeket lehet kiemelni. A 2000-es évektől a szaguk (sageuk) filmek ismét fénykorukat élik a mozikban, 2012 és 2015 között például öt olyan alkotást is vetítettek, amelyek nézőszáma meghaladta a tízmilliót. A valaha volt legsikeresebb koreai film is szaguk (sageuk): az Admirális – Aki legyőzte Japánt 17,6 millió eladott jeggyel zárt 2014-ben.

Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben Kuktho malli (Gukto manri) címmel. Az 1960-as évek trendjével ellentétben az 1970-es években a drámai történelmi személyek helyett nemzeti hősöket ábrázoltak inkább, mint például I Szunsin (Lee Sun-shin) vagy Szedzsong (Sejong) király. Az 1980-as évek legmeghatározóbb szaguk (sageuk) klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon (Joseonwangjo 500 nyeon) („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt. Az 1990-es években bár számos minőségi történelmi sorozatot vetítettek, a hagyományos, palotaintrikákat bemutató alkotások nézettsége meg sem közelítette az új formátumú modern sorozatok nézettségét. A 2000-es években született meg a „fúziós szaguk (sageuk)” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a Ho Dzsun, a Tamo (Damo) vagy A palota ékköve.

A legnépszerűbb témákat a koreai folklór egyes elemei, a híres, hírhedt vagy tragikus életű hercegek, királyok, a nemzeti hősök és a híres nők szolgáltatják mind a filmek, mind a televíziós sorozatok számára.

Története

Lásd még: koreai filmművészet és koreai dorama
A Jangszan-do (Yangsan-do) 1955-ös posztere

A kezdetek

Az első szaguk (sageuk)nak nevezhető koreai film a The Story of Chun-hyang („Cshunhjang (Chunhyang) története”) 1923-ban készült és a japán Hajakava Kosú (早川孤舟) rendezte.[3][5] A koreai folklór egyik legnépszerűbb története a Cshunhjang (Chunhyang)-történet, vissza-visszatérő alap a koreai filmművészetben, több mint egy tucat film és több televíziós sorozat is készült belőle. Mérföldkövek is fűződnek hozzá, 1935-ben I Mjongu (Lee Myeong-woo) Cshunhjangcshon (춘향전, Chunhyangcheon) című alkotása az első koreai hangosfilm.[3][2][6] 1940-től a koreai filmek száma megcsappant, a japán gyarmati filmpolitikának köszönhetően jobbára csak propagandafilmeket volt szabad készíteni, sok filmrendező elmenekült az országból, akik maradtak, azoknak be kellett állniuk a pro-japán táborba, a háború végét követően pedig jobbára a felszabadulást ünneplő alkotások készültek, történelmi témájúak nem nagyon.[7][8]

A koreai háborút követően az 1950-es években a történelmi filmekre a romanticizmus volt jellemző, gyakran női szereplőkre koncentrálva. Ennek oka a színházakban keresendő: népszerűek voltak a nagyszabású koreai operák, amelyeket aztán egy-egy sikeres évadot követően mintegy vászonra adaptáltak. Mivel ezek a történetek az emberi sorsokra, küzdelmekre, érzésekre koncentráltak, a történelmi háttér szinte irreleváns volt. Ezért is inkább a homályos három királyság időszakát preferálták, amiről jóval kevesebbet lehetett tudni, mint a Csoszon (Joseon) vagy a Korjo (Goryeo) korról, így nem kellett a történelmi pontossággal foglalkozni. Olyan művek születtek ekkor, mint az 1956-os Vangdzsa Hodongggva Nangnang kongdzsu (Wangja Hodonggwa Nangnang gongju) (왕자호동과 낙랑공주, „Hodong herceg és Nangnang hercegnő”), mely Korea sajátos Rómeó és Júlia-történetét dolgozza fel.[2][9]

Az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartó korszakot Cshungmuro (충무로, Chungmuro), a „koreai Hollywood” fénykorának tartják, évente száznál is több filmet forgattak ebben az időszakban. A rendkívül sikeres történelmi filmek, mint I Gjuhvan (Lee Gyu-hwan) 1955-ös Cshunhjang (Chunhyang)-adaptációja, Kim Gijong (Kim Gi-yeong) (김기영) Jangszan-do (Yangsan-do) (양산도, angol címén Yangsan Province) című melodrámája, vagy Cson Cshanggun (Jeon Chang-geun) 1959-es Kodzsong hvangdzseva isza An Dzsunggun (Gojong hwangjewa uisa An Jung-geun) (고종황제와 의사 안중근, angol címén King Gojong and martyr An Jung-Geun) című filmje fellendítették a történelmi filmek iránti igényt.[10]

1960-as évek

Az 1960-as évek történelmifilm-sikerei mögött jobbára olyan alkotások álltak, amelyek más közegben már sikeresnek bizonyultak, például a korábbi évtizedekben népszerű rádiójáték formájában, vagy pedig színdarabként, operaként vagy regényként láttak először napvilágot. Ilyen volt például az 1961-es Csang hibin (Jang huibin) (장희빈), az 1968-as Nesi (Naesi) (내시, Eunuch) vagy az 1969-es Women of Yi Dynasty (이조 여인잔혹사, Idzso joindzsanhoksza (Ijo yeoinjanhoksa)). Ebben az időszakban az '50-es évekhez képest a konzervatívabb légkör volt uralkodó, ami részben köszönhető Pak Csong Hi diktatúrájának is. Ennek megfelelően a történelmi melodrámák voltak mérvadóak, azonban akadtak olyan kivételek is, mint Csong Cshanghva (정창화, Jeong Chang-hwa) Shaw Brothers-inspirálta harcművészeti filmjei.[2] Ebben az időben kezdtek a Csoszon (Joseon)-kor felé fordulni, a királyok és hivatalnokok közötti kapcsolatot bemutatni, amivel az elkövetkezendő évtizedekre meghatározták a történelmi filmek jellegét. A nézők ebben az időszakban már a megtörtént események feldolgozására voltak kíváncsiak, inkább mint homályos, régmúlt legendákra. Korábban a modern élet újdonsága miatt a nézők a megszokott, ismert régi dolgokat keresték a történelmi filmekben, a hatvanas évekre azonban már megszokták a modern életmódot, így ezek a filmek is inkább a dekadens vagy újszerű történeteket preferálták.[9][11][6]

1962-ben került képernyőre a KBS csatornán az első történelmi televíziós sorozat, azaz szaguk (sageuk), a Kuktho malli (Gukto manri) (국토만리) Kim Dzsehjong (Kim Jae-hyeong) (김재형) rendezésében, mely a Kogurjo (Goguryeo) királyság idejében játszódott.[3][12]

1970-es évek

Az 1970-es években a televíziókészülékek terjedésével a tévésorozatok száma is megnőtt, és akárcsak a mozivásznon, itt is érezhető volt az országot vezető rezsim politikai ideológiája, melynek következtében a drámai történelmi személyek helyébe nemzeti hősöket helyeztek, mint például I Szunsin (Lee Sun-shin) vagy Szedzsong (Sejong) király.[2] Az ekkor vetített szaguk (sageuk)ok jobbára legendákkal vegyítették a történelmet. Ennek fő oka az volt, hogy a megnövekedett kereslet miatt a napi epizódokkal vetített sorozatok forgatókönyvéhez átböngészni a handzsával (kínai írásjegyekkel) írt történelmi dokumentumokat szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, valamint a legendákat könnyebb volt dramatizálni.[3]

I Bohi (Lee Bo-hui) (이보희), az O Udong (Eo Udong) főszereplője 2010-ben

A mozik a televíziózás beindulásának hatására hanyatlani kezdtek,[9] a történelmi filmek közül csupán kettőnek sikerült kasszasikert aratnia: I Gjuung (Lee Gyu-ung) 1971-es Szongung I Szunsin (Seongung Yi Sun-shin) (성웅 이순신) című filmjének, valamint I Szonggu (Lee Seong-Gu) sokadik Cshunhjang (Chunhyang)-feldolgozásának.[2] A kritika jól fogadta viszont az olyan kosztümös alkotásokat, mint a Gate of Woman (홍살문, Hongszalmun (Hongsalmun); r: Pjon Dzsangho (Byeon Jang-ho), 변장호; 1972), az An Executioner (망나니, Mangnani; r: Pjon Dzsangho (Byeon Jang-ho), 1974), a Concentration of Attention (집념, Csibnjom (Jibnyeom); r: Cshö Inhjon (Choi In-hyeon), 최인현; 1976) vagy az A War Diary (난중일기, Nandzsungilgi (Nanjungilgi); r: Csang Ilho (Jang Il-ho), 장일호; 1977).[13]

1980-as évek

Az 1980-as évek legkiemelkedőbb szaguk (sageuk) klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon (Joseonwangjo 500 nyeon) (조선왕조500년, „Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt, mely nyolc évig futott, 11 különálló sorozattal, összesen mintegy 800 résszel és a Csoszon (Joseon)-kor történelmét mutatta be. A sorozat érdekessége, hogy a hivatalos Csoszon (Joseon)-kori feljegyzésekre hagyatkozott (egyes források szerint liberális módon) és gyakran vitatott, ellentmondásos témákat, eseményeket is bemutatott. A sorozatot a A palota ékkövét is jegyző I Bjonghun (이병훈, Lee Byung Hoon) készítette.[3][2][14] Ezzel szemben az állami KBS csatornán futó Keguk (Gaeguk) (개국, „Az alapítás”) című sorozat, amely Thedzso (Taejo) király államalapítását mutatta be a Twitch Film szerint „teljesen úgy kezelte azt, ahogyan I Szonggje (Lee Seong-gye) magához ragadta a korjói (goryeói) trónt, mintha mennyei manna lenne (több módon is Cson Duhvan (Jeon Du-hwan) 80-as évekbeli politikai hatalomra emelkedéséhez hasonlítva).”[2]

A televízió által kínált változatos műsorok és programok miatt a koreai mozinak egyetlen kiútja maradt: olyan műfajjal csábítani be a nézőket, amelyet a televízió képernyőjén nem láthatnak: az erotikus filmekkel. Ezen filmek jó része pedig történelmi körítésű volt, és sikereket is aratott a kasszáknál, mint például az O Udong (Eo Udong) (어우동, 1985) vagy a Ppakkugido pame ununga (Bbakkugido bame unenga) (뻐꾸기도 밤에 우는가, Does the Cuckoo Cry at Night; 1985). Bár ezekkel az erotikus történelmi filmekkel el lehetett csábítani a nézőket, a szaguk (sageuk) mozifilmek ideje leáldozóban volt Dél-Koreában, ugyanakkor küszöbön állt a televíziós megújulása a műfajnak.[2][3]

1990-es évek

An Szonggi (An Seong-gi) (안성기), a The Eternal Empire főszereplője 2009-ben

Az 1990-es évek elején a mozifilmek sorában szinte nem találni történelmi filmeket, kivéve talán Pe Cshangho (Bae Chang-go) (배창호) Kkum (꿈, Dream; 1990) című filmjét. 1995-ben készült el a kiváló kritikákat kapó The Eternal Empire (영원한 제국, Jongvonhan cseguk (Yeongwonhan jeguk)). A film azért különleges, mert általában ha Csoszon (Joseon) ezen időszakát (18. század) dolgozzák fel, akkor a rizsládában megfullasztott Szado (Sado) koronaherceg szenvedéseire koncentrálnak, ez a film azonban a herceg megölésének politikai következményeit helyezi előtérbe. Bár a történelmi film normáitól eltérő mesélésű alkotás nem vonzotta a nézőket, a Grand Bell Awardson nyolc díjat kapott, beleértve a legjobb film és a legjobb rendező díját is.[2] Ebben az időszakban Im Gvonthek (Im Gwon-taek) filmjeit lehet még kiemelni, valamint az 1996-os The Legend of Gingko című alkotást.[9]

A '90-es években számos minőségi szaguk (sageuk) futott a televíziókban, például a Han Mjonghö (Han Myeong-hui) (한명회, 1994), a Csang Nokszu (Jang Nok-su) (장녹수, 1995), a Tears of the Dragon (용의 눈물, Jongi nunmul (Yongui nunmul); 1996–1998) vagy a King of the Wind (대왕의 길, Tevangi kil (Daewangui gil); 1998). A nézettség azonban nem érte el a modern sorozatokét, alig volt olyan történelmi sorozat, ami elérte a 30%-os küszöböt (összehasonlításképp: a Sandglass című sorozat nézettsége 50,8% volt[15]).[3]

2000-es évek

Kim Szuhjon (Kim Su-hyeon), a Moon Embracing the Sun főszereplője a sorozat sajtótájékoztatóján
Mun Cshevon (Mun Chae-won) színésznő mint Szedzso (Sejo) király leánya a The Princess’ Man című sorozat poszterfotózásán

A 2000-es évek elején a televíziózásban a szaguk (sageuk) műfaja főképp az időseket vonzotta a képernyők elé. A fiatalok számára vonzóbbak voltak a modern sorozatok, amelyekhez könnyebben tudtak viszonyulni. A komplikált történetű, archaikus nyelvezetű, idősebb színészeket felvonultató történelmi sorozatok unalmasak voltak a fiatalabb generációk számára. A változás I Bjonghun (Lee Byeong-hun) producer nevéhez fűződik, aki leszerződtette a fiatal és sikeres Cshö Vanggju (Choi Wan-gyu)t (최완규) a Ho Dzsun (허준) forgatókönyvének megírására. A sorozat nem száraz történelmi eseményekre, háborúkra fókuszált, hanem az emberekre, azon belül is a legendás Csoszon (Joseon)-kori királyi orvos személyére és az érzelmekre. Ezzel megszületett a „fúziós szaguk (sageuk)” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatokat Koreában. 2003-ban került képernyőre a Tamo (Damo) (다모), Ha Dzsivon (Ha Ji-won) főszereplésével, mely az első HD-ben forgatott koreai sorozat volt. Az alkotás egyesítette a trendi doramák irányvonalát a hongkongi akciófilmek wire-fu akciójeleneteivel, miközben fiktív történetet mesélt el egy valós történelmi korban.[3]

Az évtized eleji történelmi sorozatok között igazán nagy nemzetközi sikert az ugyancsak I Bjonghun (Lee Byeong-hun)-rendezte 2003-as A palota ékköve aratott, amelyet 91 országban tűztek műsorra a televíziók (köztük Magyarország is), és mintegy 103,4 millió dolláros bevételt hozott az MBC-nek.[16] A sorozat témaválasztásában újdonságot hozott: olyan női főszereplőt helyezett a középpontba, aki eltért a hagyományos szaguk (sageuk)ok női főszereplőitől. Korábban királyi ágyasok, hódító szeretők vagy éppen a konfuciánus eszményeket megtestesítő erkölcsös anyák voltak a főszereplők, és a női nézőket ezek a történetek már nem vonzották. Ezzel szemben A palota ékkövének középpontjában egy köznépből származó nő áll, aki Csoszon (Joseon) első női királyi orvosa lett. Ezt a történetet pedig kombinálták a koreai udvari ételek színes világával, olyan elegyet alkotva, amely nem csak Koreában, de külföldön is rendkívüli sikereket aratott. Ugyancsak nagy belföldi és jelentős külföldi sikereket ért el a Csumong (Jumong), ami 51%-os nézettséget ért el 2007-ben, valamint hétmillió dolláros külföldi eladással zárt.[3] Számos népszerű szaguk (sageuk) került a képernyőkre ezt követően, például a Hvang Dzsini (Hwang Jini), A királyi ház titkai, a Hong Gildong, a Cshuno (Chuno), a Moon Embracing the Sun, A császárság kincse[17] vagy a Jungnjongi narusa.[18][19]

Ahogy a fúziós szaguk (sageuk) meghódította a képernyőt, lassan a moziba is beszivárgott, főképp a televíziós sorozatok sikere, valamint olyan kínai filmek, mint a Tigris és sárkány, a Hős vagy az amerikai Gladiátor sikere nyomán megnőtt az igény az ilyen jellegű koreai filmekre is.[9] 2003-ban az Eltitkolt botrány került a mozikba a sorozatsztár Pe Jongdzsun (Bae Yong-jun) főszereplésével. Az igazi fordulópontot a történelmi filmek esetében azonban A király és a bohóc jelentette, ami nem várt sikert aratott a kasszáknál: tizenkét millióan váltottak rá jegyet.[20][3] A kosztümös filmek a 2010-es években rendkívül sikeresek Koreában, 2012 és 2015 között a tízmilliós nézőszámot meghaladó nyolc koreai alkotás közül öt volt történelmi jellegű, az Admirális – Aki legyőzte Japánt pedig 17,61 millió eladott jeggyel minden idők legsikeresebb hazai filmje lett. A legnépszerűbb alkotások itt is fúziós jellegűek: történelmi tényeket ötvöznek képzeletbeli eseményekkel vagy személyekkel. Ilyen alkotás például Az arcismerő vagy A férfi, aki királyt játszott. Az úgynevezett „palotadrámákon” túl a látványos elemekkel szőtt szaguk (sageuk)ok is sikeresek a 21. században, például az Íjak háborúja, a The Grand Heist vagy a Kalózok. Megjelentek a filmsorozatok is, például a Detective K-filmek, melyekben detektívtörténeteket helyeznek Csoszon (Joseon)-kori díszletbe. Újra előtérbe kerültek az erotikus történelmi filmek is, mint az Erkölcstelen tudós, a The Servant vagy az Empire of Lust.[21][9]

Népszerű témák

A legnépszerűbb témák között vannak az alábbiak:[2][21][3]

  • A koreai folklór elemei: például a phanszori (pansori)-történetek, mint a Cshunhjangga (Chunhyangga); népmesék, mint a Hodong herceg és Nangnang hercegnő; koreai mitológiai lények, mint a kumiho (gumiho)
  • A három királyság korszaka
  • A Csoszon (Joseon)-kor királyai és hercegei közül leginkább a híresebb vagy drámaibb életűek, mint Szado (Sado) koronaherceg, Jonszangun (Yonsangun) király, Csongdzso (Jeongjo) király, Szedzsong (Sejong) király, Kodzsong (Gojong) császár, Thedzso (Taejo) király;
  • Híres nők: mint Hvang Dzsini (Hwang Jini), Csang hibin (Jang huibin), Csang Nokszu (Jang Noksu), Mundzsong (Munjeong) királyné
  • Híres katonák: mint I Szunsin (Yi Sun-sin)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Naver szótár
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m TwitchFilm
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l YumCha
  4. ↑ Alison Peirse. Korean Horror Cinema. Edinburgh University Press, 84. o. (2010). ISBN 9780748643103 
  5. ↑ Korean Cinema The Exhibition of Moving Pictures and the Advent of Korean Cinema 1897~1925; 19. o.
  6. ↑ a b Koreanfilm
  7. ↑ Korean Cinema The Sound Film and Militarism 1935~1945; 73–77. o.
  8. ↑ Korean Cinema Liberation and the Korean War 1945~1953
  9. ↑ a b c d e f Lee
  10. ↑ Korean Cinema The Revival the Film Industry 1954~1962; 133–134. o.
  11. ↑ Korean Cinema The Korean Cinema Renaissance and Genre Films 1963~1971; 172–174. o.
  12. ↑ 국토만리(國土萬里) (koreai nyelven). National Institiute of Korean History. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  13. ↑ Korean Cinema The Authoritarian Period and a Depression in the Film Industry 1972~1979; 227. o.
  14. ↑ KOCIS 63. o.
  15. ↑ KOCIS 65–66. o.
  16. ↑ Lee Young-ae could return to iconic series. Korea JoongAng Daily, 2014. március 22. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  17. ↑ Empress Ki Hits Its High for the Fourth Time in a Row. MWAVE, 2014. január 28. [2014. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 17.)
  18. ↑ "Six Flying Dragons" comes in 1st with 15.8%. Hancinema, 2016. január 12. (Hozzáférés: 2016. január 17.)
  19. ↑ Korea.net
  20. ↑ D’Sa, Nigel (2006. április 25.). „King and the Clown Retires After Hit Run”. Korea Film Biz Zone, Kiadó: Korean Film Council. (Hozzáférés: 2016. január 7.)  
  21. ↑ a b KoBiz 1

Források

  • ↑ KoBiz 1: How Period Films Became the Hottest Trend in Korean Cinema in the 21st Century?. Korean Film Biz Zone. Korean Film Council, 2015. szeptember 7. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  • ↑ KOCIS: K-Drama: A New TV Genre with Global Appeal [archivált változat] (pdf), KOCIS (2011). ISBN 978-89-7375-167-9 04600. Hozzáférés ideje: 2016. január 13. [archiválás ideje: 2016. augusztus 21.] 
  • ↑ Korea.net: Korea's fusion sageuk. Korea.net, 2012. március 12. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  • ↑ Korean Cinema: szerk.: Kim Mi-hyeon: Korean cinema: from origins to renaissance (pdf), CommBooks/KOBIZ (2007) 
  • ↑ Koreanfilm: Darcy Pacquet: A Short History of Korean Film. Koreanfilm.org. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  • ↑ Lee: Lee Yong-cheol: The Secret of Period Drama. KOFIC, 2014. január 24. (Hozzáférés: 2016. január 13.)
  • ↑ Naver szótár: 사극 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  • ↑ TwitchFilm: 영원한 제국 (Eternal Empire) and Chungmuro's Love-Hate for History. TwitchFilm, 2009. november. [2014. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  • ↑ YumCha: Sageuk, Korea's 80 Year Long Love for History. YumCha/Yesasia, 2007. május 14. (Hozzáférés: 2016. január 11.)

További információk

  • Szaguk filmek listája a Korean Movie Database-ben
  • Korea Korea-portál
  • Filmművészet Filmművészetportál