Csemegekukorica
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
| Energia 86 kcal 360 kJ | |
| Szénhidrátok | 19 g |
|---|---|
| - Cukrok 3.2 g | |
| - Étkezési rostok 2.7 g | |
| Zsír | 1.2 g |
| Fehérje | 3.2 g |
| A-vitamin ekviv. 10 μg | 1% |
| Tiamin (B1-vitamin) 0.2 mg | 17% |
| Niacin (B3-vitamin) 1.7 mg | 11% |
| Folsav (B9-vitamin) 46 μg | 12% |
| C-vitamin 7 mg | 8% |
| Vas 0.5 mg | 4% |
| Magnézium 37 mg | 10% |
| Kálium 270 mg | 6% |
| A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis | |
A csemegekukorica (Zea mays var. saccharata vagy Zea mays var. rugosa ) a kukorica (Zea mays) emberi fogyasztásra termesztett változata.
A csemegekukoricának jelentős a tápértéke, kitűnő ízanyagai mellett, sok energiát is szolgáltat. 100 g-on ként, 3-4 g fehérjét, 20 g szénhidrátot, 8–12 mg C-vitamint, de vasat, foszfort, karotint, és meszet is tartalmaz.
A csemegekukorica ízét a benne lévő cukortartalom határozza meg, amely zsenge, ún. tejes-érési állapotában a legnagyobb. Érettebb állapotában már kevesebb benne a cukor, keményebb és kevésbé élvezhető.
Felhasználhatjuk főzve köretnek, vagy köretek kiegészítésére, más zöldségekkel együtt savanyúságnak; saláták igen kedvelt kiegészítője, de mélyhűtve tartósíthatjuk is. Üzletekben konzerváltan kapható. Beérett állapotban őrölve, lisztként, vagy daraként a kukoricás ételek alapanyaga.
Csaló árusok a nyári kukoricaszezonban sokszor takarmánykukoricát próbálnak meg eladni a vevőknek, pedig ízben nagy a különbség a két változat között.
A kukoricát az Óvilágba először Kolumbusz Kristóf hozta be 1493-ban. A spanyolok és a portugálok terjesztették el a 16. sz. elejétől Afrikában, Ázsiában, Ausztráliába pedig a hollandok, angolok vitték el a 17–18. században.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
