Hercegmárok
| Hercegmárok (Gajić) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31305 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 232 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 20″, k. h. 18° 46′ 23″45.839, 18.77345.839000°N 18.773000°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 20″, k. h. 18° 46′ 23″45.839, 18.77345.839000°N 18.773000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hercegmárok (horvátul: Gajić) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Darázshoz tartozik.
Fekvése
Eszéktől légvonalban 31, közúton 52 km-re északra, községközpontjától 1 km-re nyugatra a Drávaszög északi részén, a Karasica bal partján, közel a magyar-szerb-horvát hármashatárhoz, Darázs és Izsép között fekszik.
Története
A település nevét „Mark” alakban találjuk először a pécsváradi konvent 1301. november 18-án kelt oklevelében, melyben a konvent előtt Csúzai Pál, Csuza, Sepse és Márok Baranya vármegyei birtokokat, nővérének és sógorának örökül átadja.[2] 1330-ban, 1357-ben és 1360-ban „Mark”, 1399-ben „Marok”, 1424-ben „Alsomark” alakban szerepel a korabeli oklevelekben. 1497-ben „Marky” néven bukkan fel a szekcsői Herczeg család birtokában.[3] 1526-ban a közelgő háborús veszély hatására elnéptelenedett, majd újratelepült. 1543-ban a Mohácsi szandzsákon belül a Baranyavári náhije része lett. Az 1591-es török adókönyvben a falu „Marok” néven 26 adózóval szerepel, a nevek alapján tiszta magyar lakossággal.[4]
A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából jelentős számú sokác lakosság települt ide. A felszabadítás után a bellyei uradalom része lett, melyet hadi érdemeiért királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapott meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. Mária Terézia 1780. május 5-én leányának, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek adományozta. Miután ők is gyermektelenek voltak, a birtokot Károly Lajos főherceg örökölte. Károly örököse fia, Albrecht lett, majd halála után Albrecht testvérének fia, Frigyes lett a következő ura, egészen az első világháborúig.
Az 1910-es népszámláláskor 1086 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Nevét a délszláv hatóságok Hercegmárokról Gajićra szlávosították. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 15%-a magyar, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvátországi háború elején szerb megszállás alá került, ekkor a horvátok menekültek el, majd a horvát erők győzelme után a szerbek költöztek el Szerbiába. A településnek 2011-ben 294 lakosa volt.
Gazdaság
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Népessége
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.086 | 1.203 | 1.179 | 1.304 | 1.310 | 1.266 | 0 | 1.058 | 917 | 842 | 837 | 720 | 586 | 517 | 354 | 294 |
(1921-ben lakosságát Darázshoz számították.)
Nevezetességei
Munkás Szent József tiszteletére szentelt haranglába.
Kultúra
A Darázs–Hercegmárok Magyar Hagyományőrző Egyesület 2013-ban alakult. Az egyesület Darázs község magyarjait hivatott közösségbe tömöríteni. 2015-ben rendezték meg először a magyar hagyományok szemléjét, melynek keretében tárlatot nyitottak a helyi asszonyok által készített kézimunkákból, a kultúrműsorban pedig magyar tánccsoportok és kórusok léptek színpadra. Ennek a rendezvénynek az utódja a Darázsi Magyar Est.[7]
Oktatás
Darázsnak Hercegmárokkal közösen már 1738-ban volt iskolája, de tanterem hiányában a tanítás még a tanító szobájában történt. Az egytantermes iskola 1846-ban épült fel. Az 1864/65-ös tanévben a római katolikus elemi altanoda már két tanteremmel rendelkezett és a két település közös tulajdonát képezte. Az épület állapota meglehetősen rossz volt. Az épületet az 1876-os árvíz annyira megrongálta, hogy 1878-ban újjá kellett építeni. Időközben Hercegmárok saját iskolát épített és különvált a darázsi iskolától. Ma a mároki tanulók ismét a szomszédos Darázsra járnak iskolába.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Anjoukori okmánytár I. kötet 18.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása – A Baranya megyei Levéltár évkönyve Pécs, 1979.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Kepesujsag.com: Magyar néptáncok és dalok a darázsi kultúrotthonban. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
Források
- Darázs község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2020. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
