Jokomicu Riicsi

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Jokomicu Riicsi
Élete
Született	1898. március 17. Tosikazu
Elhunyt	1947. december 30. (49 évesen) Tokió, Japán
Sírhely	Tama Cemetery
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Jokomicu Riicsi témájú médiaállományokat.

Jokomicu Riicsi (japánul: 横光 利一, Hepburn-átírással: Yokomitsu Riichi) (Tosikazu, 1898. március 17. – 1947. december 30.) japán író.

Fukusima prefektúrában, Tosikazuban született, elvégezte a Vaszeda Egyetemet. 1924-ben más fiatal írókkal, köztük Kavabata Jaszunarival együtt megalapította a Sinkankaku irányzatot („az újfajta érzékenység iskolája”), amelynek ideológusa lett, s amelynek működésére az ő csiszolt, zenei, meghökkentő képekben bővelkedő stílusa nyomta rá bélyegét. 1936-ban Európába utazott, féléves ott-tartózkodásáról naplót adott ki (Ósú kikó), és hosszú, befejezetlen regényt is írt róla.

Több művében bírálta, kigúnyolta a marxizmus gazdasági determinizmus elméletét (Naporeon to tamusi, „Napóleon ótvara”, 1926), kísérletezett a tudatfolyam technikával, és nagy vihart kavart azzal a tézisével, hogy Japánban nem lehet csak „tiszta” (vagyis magas irodalmi) regényt írni, annak óhatatlanul populárisnak, kommersznek is kell lennie.

Fontosabb művei

• Sanhai (Sanghaj, 1931)
• Sinen („A császári mauzóleum”, 1932)
• Monsó („A családi címer”, 1934)
• „A gépezet”, in: Modern japán elbeszélők, Európa, 1967
• Joru no kucu („Cipők az éjszakában”, 1947)

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
• Kato, Shuichi: A History of Japanese Literature I–III., III. kötet, Kodansha, Tokyo, 1983, ISBN 0870115693