Kúkai
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Kúkai | |
Született | 佐伯眞魚 774. július 27. Zentsū-ji[1] |
Elhunyt | 835. április 22. (60 évesen) Kója-hegy |
Álneve |
|
Állampolgársága | japán |
Szülei | Tamayorigozen Saeki no Tagimi |
Foglalkozása |
|
Halál oka | természetes halál |
Sírhelye | Okunoin (Nyūjō) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kúkai témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kúkai (空海; Hepburn: Kūkai?) (774–835), posztumusz címén Kóbó daisi (弘法大師, Kōbō daishi) kora Heian-kori (794–1185) japán szerzetes, a buddhista singon szekta alapítója volt. A kínai fővárosban, Csanganban tanulván, 819-ben elkezdte kiépíteni a Kója-hegyi ezoterikus buddhista központot. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket („a japán kultúra atyja”), de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt (az ő műve a Tenrei bansó meigi, a legrégibb fennmaradt japán szótár). Legfontosabb írásai a Szokusin dzsóbucu gi (’Hogyan tehetünk szert megvilágosodásra földi életünkben’) és a tízkötetes Dzsúdzsúsinron (’A lélek fejlődésének tíz fokozatáról’).
Jegyzetek
- ↑ https://www.zentsuji.com/about/gotanjosho/
Források
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
Kapcsolódó szócikkek
- Szaicsó
- Japán-portál
- Buddhizmusportál