Szászbudak

Szászbudak (Budacu de Jos, Deutsch-Budak)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Szászbudak
Rang	községközpont
Irányítószám	427017
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32713
Népesség
Népesség	942 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	357 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 05′, k. h. 24° 31′47.08333333, 24.5166666747.083333°N 24.516667°EKoordináták: é. sz. 47° 05′, k. h. 24° 31′47.08333333, 24.5166666747.083333°N 24.516667°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szászbudak (románul Budacu de Jos, régebb Budacu Săsesc, németül Deutsch-Budak, az erdélyi szász nyelven Budek) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 7 km-re délre, Alsóbudak, Beszterce, Kiszsolna és Simontelke közt fekvő település.

Története

1228-ban Bodard néven említik először. 1332–1335 között a pápai tizedjegyzék Henricus plebanus de Bodako ... Budak föld néven Simontelke határosaként említette. Ma két település: Szászbudak és Alsóbudak.

Nevének változatai: 1440-ben prelidum Budag, 1587-ben Bwdak, 1733-ban Budák, 1750-ben Szász Budok, 1861-ben Szász-Budak, 1888-ban Szász-Budak (Deutsch-Budak, Budacul sasescu), 1913-ban Szászbudak.

1453-ban p. Bwdak a besztercei uradalomban: Hunyadi Jánost mint besztercei grófot iktatják birtokába. 1482-ben és 1492-ben p. regalis Naghbudak mint Simontelke (Do) egyik határosa.

A középkorban a település lakói erdélyi szászok voltak, amelyek a reformáció idején felvették a lutheránus vallást.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.

A település német lakosságát a második világháború után kitelepítették.

Lakossága

1910-ben 450 lakosából 230 német, 139 román, 75 cigány és 6 magyar volt.

2002-ben 896 lakosa volt, ebből 454 cigány, 437 román és 5 magyar volt.

Látnivalók

• 1567-ben épült lutheránus temploma.
• Az Urunk színeváltozása emlékére szentelt ortodox fatemploma.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások