Boldogasszonyfalva
| Boldogasszonyfalva (Госпођинци / Gospođinci) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Zsablya |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21237 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3715 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 71 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 80 m |
| Terület | 54,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 13″, k. h. 19° 59′ 14″45.4036, 19.987245.403600°N 19.987200°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 13″, k. h. 19° 59′ 14″45.4036, 19.987245.403600°N 19.987200°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogasszonyfalva témájú médiaállományokat. | |
Boldogasszonyfalva (1899-ig Goszpodincze, szerbül Госпођинци / Gospođinci, németül Frauendorf) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben.
Fekvése
Zsablyától 8 km-re nyugatra, a történelmi Sajkásvidék nyugati részén fekszik.
Története
A település neve egykor Boldogasszonyfalva volt, s ezt a nevét szerb fordításban, Goszpodince néven, egészen 1904-ig viselte a község, amikor visszakapta magyar nevét.
Nevét 1410-ben említették először Bódogasszonytelke néven, mint a Keresztúri család birtokát.
1655-ben Wesselényi Ádámot iktatták be Goszpodince birtokába, majd a török kiűzése után kamarai birtok lett.
1746-ban a volt szabadkai határőröket telepítették ide, majd a tiszai határőrvidék feloszlatása után Goszpodince is az 1751. évi tiszai kerületi szabadalmakban részesült, 1769-ben pedig felvették a sajkások közé.
1770-ben Dalmáciából és Boszniából érkezett siákok (görögkeleti vallású nép) telepedtek itt le.
1849. április 3-án a Perczel Mór vezette magyar sereg itt rohanta le tüzérségi előkészítés után a római sáncok közé befészkelődött szerb felkelőket.
1873-ban megszűnt a csajkás határőri milícia és a község is a vármegyéhez került.
1910-ben 3611 lakosából 3018 szerb, 316 német és 172 magyar volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3239 | 3305 | 3705 | 3654 | 3817 | 3553 | 3896[2] | 3715[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 3322 | 85,26 |
| Ruszinok | 172 | 4,41 |
| Cigányok | 151 | 3,87 |
| Magyarok | 84 | 2,15 |
| Ukránok | 30 | 0,77 |
| Jugoszlávok | 25 | 0,64 |
| Horvátok | 17 | 0,43 |
| Szlovákok | 13 | 0,33 |
| Macedónok | 8 | 0,20 |
| Montenegróiak | 4 | 0,10 |
| Szlovének | 2 | 0,05 |
| Románok | 2 | 0,05 |
| Németek | 2 | 0,05 |
| Muzulmánok | 1 | 0,02 |
| Albánok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
A település az irodalomban
- Itt játszódik Móra Ferenc Jánoska mennybemenetele című novellája (megjelent az író Nádihegedű című kötetében).
Híres emberek
- Itt született Kolta János (1907-1983) jogász, geográfus, egyetemi docens.
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
