Kölpény
| Kölpény (Кулпин / Kulpin) | |||
 | |||
| Az evangélikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Petrőc | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 21472 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2775 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 83 m | ||
| Terület | 36,4 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 24′ 03″, k. h. 19° 35′ 13″45.4008, 19.586945.400800°N 19.586900°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 03″, k. h. 19° 35′ 13″45.4008, 19.586945.400800°N 19.586900°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kölpény témájú médiaállományokat. | |||
 | Nem tévesztendő össze a következővel: Kölpény (Szerémség). |
Kölpény (szerbül Кулпин / Kulpin, szlovákul Kulpín) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Petrőc községben.
Fekvése
Újvidéktől 25 km-re északnyugatra, Petrőc északi szomszédjában fekszik.
Története
Kölpény (Kulpin) a varég normannok Kölpény törzsének nevét viselő település, nevét már Anonymus is megemlítette elbeszélésében. Kölpény az egykori Bács-Bodrog vármegye egyik legrégibb települése, mely népes település lehetett már IV. Béla király idejében is.
Kölpény neve már 1193-ban szerepelt Culpen néven.
1345-1348. között Kurpee, 1418-1442-ben pedig Kwlpy alakban említették.
1232-1270. körül IV. Béla király adományozta a települést a Csák nemzetségből származó Pós (Pows) fia (Pósfi Ugrin) őseinek.
1345-ben Pósfi Ugrin fia, Miklós mester birtoka volt, melynek egynegyed részét Mihály fiának comes Stephanusnak ajándékozta szolgálatai elismeréséül, a másik kétharmad rész pedig Alpári Pongrácz fiai Bertalan, István és Demeter kapták meg.
1418-ban az Újlakiaké, Újlaki Imre birtoka volt.
1442-ben pedig Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán, székely- és temesi gróf birtoka volt.
A török korban a lakosság elmenekült, helyükre szerbek költöztek. Ekkor változott át neve is Kulpin-ra.
1554-ben a török defterek adatai alapján 3 ház állt a településen, 1570. körül 6 ház, 1590-ben pedig húsz adózó ház állt itt.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3578 | 3728 | 3742 | 3312 | 3226 | 3203 | 2976[2] | 2775[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szlovákok | 2116 | 71,10 |
| Szerbek | 634 | 21,30 |
| Jugoszlávok | 43 | 1,44 |
| Cigányok | 38 | 1,27 |
| Horvátok | 21 | 0,70 |
| Magyarok | 8 | 0,26 |
| Montenegróiak | 6 | 0,20 |
| Ukránok | 6 | 0,20 |
| Csehek | 1 | 0,03 |
| Szlovének | 1 | 0,03 |
| Ruszinok | 1 | 0,03 |
| Németek | 1 | 0,03 |
| Macedónok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
A falu szülöttei
- Itt született Milan Michal Harminc (1869–1964) szlovák építész
- Itt született 1830-ban Brankovics György magyarországi szerb ortodox pap, 1882-től temesvári görög keleti püspök, 1890-től karlócai metropolita, valóságos belső titkos tanácsos, mecénás.
Galéria
-
Az evangélikus templom -
A görögkeleti templom -
A Sztratimirovics család kastélya
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Kölpény története Archiválva 2009. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
