Kiszács
| Kiszács (Кисач / Kisač) | |||
 | |||
| Az evangélikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Újvidék | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 21211 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5471 fő (2002)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 204 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 85 m | ||
| Terület | 26,8 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 21′ 35″, k. h. 19° 43′ 44″45.3597, 19.72945.359700°N 19.729000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 35″, k. h. 19° 43′ 44″45.3597, 19.72945.359700°N 19.729000°E | |||
| Kiszács weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiszács témájú médiaállományokat. | |||
Kiszács (szerbül Кисач / Kisač, szlovákul Kysáč) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben.
Fekvése
Újvidéktől 16 km-re északnyugatra, Piros északi szomszédjában fekvő település.
Története
Kiszács nevét egykor Alch, Alcs, Ács alakokban említették az oklevelek. Ilyen nevű település egykor Bács vármegyében kettő is volt: Nagy-Ács (Alch és Nagalch) és Kis-Ács, a mai Kiszács.
Nevét 1457-ben említette először oklevél, mikor a kői káptalan, Csekei Porkoláb Tamás, csörögi várnagyot a neki elzálogosított Bács vármegyei Nagalch falu birtokába bevezette. Tamás később örökösök nélkül halt meg és a zálog Mátyás királyra szállt, aki 1461. december 18-án a birtokot anyjának adományozta.
1464-ben már Kis-Alcz (Kiszács) is említve volt a Garai család birtokaként. Steltzer Frigyes volt kiszácsi evangélikus lelkész mindkettőnek nyomát a mai Kiszács határában vélte feltalálni. A település Piros felé eső részének egy dűlő neve Sztári Kiszács, azaz a régi Kis-Ács. Ettől félórányira észak felé Nagy-Ács régi templomának nyomaira találtak.
1499-ben Ács egy része a Szakolyi Szokolyi családé volt.
1522-ből való vármegyei dézsmalajstromban csak Kis-Ács nevével találkozunk, de már a mai névhez hasonlóan Kis Záth-nak írva. A helységben akkor 14 magyar nevű család lakott.
A török hódoltság alatt a defterek is felsorolták 1553-1554-ben, Kaszács néven, 10 adózó és 7 nem adózó házzal.
Kiszács falut később már nem találjuk, elpusztult, később pedig pusztaként került a futaki uradalomba és csak az 1750-es évek végén telepítette be a futaki uradalom.
1763-ban Kis-Ács néven mint falu 325 forint hadi-adóval volt megterhelve. 1766-ban 10 román telepedett itt le, még 1774-ben is megtalálható a Kis-Ács alak.
Müller J. 1769. évi térképén e helységet Új-Pirosnak, másképpen Kiszácsnak írták. 1767-ben Kiszácson a régibb lakosokból csak 39 volt. Az itteni görögkeleti vallású szerb lakossághoz 1773-tól evangélikus szlovákok is kezdtek itt letelepedni. A legtöbben 1776. és 1786-ban jöttek ide. 1787-ben az evangélikus lakosság már 500 fő volt, külön evangélikus lelkész tartására kaptak engedélyt.
1848. előtt földesurai Nehem generális, gróf Gabriani, gróf Hadik, gróf Brunszwik családok voltak, a 20. század elején pedig a gróf Chotek családnak volt itt nagyobb birtoka.
1848-ban itt csapott össze Gyulai gyalogezrede a szerb és horvát sereggel, s azt megverte, ez alkalommal a falu is csaknem egészen leégett.
1910-ben) 4507 lakosából 92 magyar, 4216 szlovák, 121 szerb volt. Ebből 65 római katolikus, 4139 evangélikus, 139 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott. Nagyközségi jogállással rendelkezett, vasútállomással, postával és távírdával is el volt látva.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 5664 | 5671 | 5907 | 6022 | 6220 | 5850 | 5471[2] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szlovákok | 4505 | 82,34 |
| Szerbek | 650 | 11,88 |
| Jugoszlávok | 106 | 1,93 |
| Magyarok | 52 | 0,95 |
| Cigányok | 33 | 0,60 |
| Horvátok | 27 | 0,49 |
| Montenegróiak | 10 | 0,18 |
| Ruszinok | 8 | 0,14 |
| Oroszok | 3 | 0,05 |
| Csehek | 2 | 0,03 |
| Németek | 2 | 0,03 |
| Macedónok | 2 | 0,03 |
| Bunyevácok | 1 | 0,01 |
| Albánok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Híres emberek
- Itt született 1922. november 27-én Macák András (szlovákul Andrej Macák) az 1956-os forradalom hírhozója
Rendezvények
- Aranykapu fesztivál: június 25-27. között tartják meg itt a hagyományos Zlatá Brána (aranykapu) elnevezésű néptáncfesztivált gyerekeknek. A rendezvényt az újvidéki városi képviselő-testület, a kiszácsi helyi közösség, valamint a tartományi oktatási és művelődésügyi titkárság támogatja.
Nevezetességek
- Ortodox temploma - 1773-ban épült
- Evangélikus temploma - 1795-1796. között épült, tornya 1799-ben készült el, 1866-ban pedig átalakították és hajóját meghosszabbították
Jegyzetek
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
Külső hivatkozások
- Kiszács története Archiválva 2020. január 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
